Gondolkodástechnika

Háborúk, tüntetések, bevándoroltatási hullám, ISIS, NATO fegyverek az orosz határnál, oroszok farkasszemet néznek velük, új amerikai elnök, akit szeret a nép és gyűlöli Washington korrupt politikusvilágát; Merkel tönkreteszi Németországot és Európát, a Svédek meg Svédországot, no meg itt a BREXIT... Soroljam? Bolondokháza lett a világ, hogy szinte Isten sem tud manapság eligazodni rajta, különösen, ha ezeknek a sokféle újdonságoknak és fordulatoknak az okát magából a jelenségekből akarja megtalálni.

 És akkor jön ismét az általam már említett gondolkodástechnika, a másféle. hiszen részletekből összeállítani egy egészet, egy körképet, általában hiábavaló igyekezet. Fordítva már jobb: látom a körképet, és abból jutok el a a részletekig, amelyek így megvilágosodnak.

Mi a nagy kép, a körkép?

Egy általános ellenállás. Mivel szemben lép föl ellenállás?

A népnemzetek, vagy a nemzetek saját, jól felfogott érdekei ellen.

Jó egy nemzenek, ha mint Amerikában, menedékvárosok, menedékállamok alakulnak ki illegális bevándorlók befogadására?

Nem. Jó az, ha mindenütt tömeges tüntetések és randalírozások zajlanak a törvényes elnök, vagy egyszerűen a fennálló rend ellen? Nem. Jó egy kormánynak, vagy magának a nemzetnek, ha külső források pénzelnek esztelen zavargásokat? Nem.

Nagy tudomány nem kell ahhoz, hogy a zavarkeltés pénzelőit egyértelműen felismerje az ember. A pénz kívülről jön erre is, úgynevezett civilszervezetekhez is egy feneketlen, világméretű forrásból, amely a fedezet nélküli dollárból annyit nyomat amennyit akar. New Yorkban, Chicagóban, Kaliforniában és más helyütt fizetett lázítók szerveznek népes tüntetéseket, amelyeknek voltaképpen nincs értelme, csak zajos, látványos, én harcosnak látszik.

Miért harcolnak?

Az egyik legostobább tömegtüntetés a nők jogaiért üvöltözött. Akkor is, ha a nők egyenlősége és minden elképzelhető joga már régen biztosított, és elintézett ügy. Ezek a tüntetések valóban csak zavarkeltést szolgálnak, kivéve az ugyancsak fizetett lázítókkal feltüzelt randalírozásokat, amelyek kocsik összetörésével és felgyújtásával járnak, kirakatok bezúzásával, verekedésekkel, mert ez már nem véleménynyilvánítás, hanem hosszú börtönbüntetést hoz magával. Ilyen viselkedésre meglepően könnyű találni embertömegeket, hiszen minden társadalomnak van alja, és itt nem is igazságkeresésről van szó, hanem arról, hogy kezelhetetlennek mutassák a Trump megválasztása utáni Amerikát. Az elnök ellen szólnak tehát a rendbontások, csak éppen lényegében hatástalanok, mert amíg a jog, a katonaság, a többség szava és egyáltalán a hatalom az elnök kezében van, minden más csak szemétkedés. Megvásárolható társadalmi rétegre, elnök vagy miniszterelnök ellen való állandó szemétkedésre másutt is van példa. Jellemző, hogy csakis olyan államfők ellen, akik mint például Trump is, élhető, jó és sikeres országot akarnak azok számára akik őt megválasztották és nem látszanak hajlandónak felsőbb, globalista parancsnokoknak gazsulálni. Mert azok nemzetellenesek.

Lényegében tehát két erő ütközik most több helyen, nem csak Amerikában: a nemzeti és a nemzetellenes. Ilyen egyszerű tehát eljutni az átfogó nagy képig, amelyben a helyi forrongások minden formája benne foglaltatik és érthetőbb lesz.

A világuralmi dili különböző formáinak megjelenése óta állandóan megvolt ez a feszültség, most csak erősebb, mint valaha. Pláne, hogy a világuralmi törekvésekkel szemben most a legnagyobb zsoldos, Amerika látszik számukra elveszettnek, hiszen, szemlátomást ez a katonai nagyhatalom nem akar és nem fog világháborúba keveredni. A háború, ha nyertes, ha vesztes, mindenképpen érvágás, ami nyilvánvalóan gyöngíti a nemzetet, hogy ne is említsük a következményeket. Az első, vagy második világháborút például, nem oldott meg voltaképpen semmit, csak mindenütt rossz határokat húzott, és újabb kisebb háborúk sorát adta a világnak. És voltaképpen egy harmadik világháborút helyezett kilátásba.