Okosabban kéne élni, annyit mondhatok...

Ha az lenne a mániám, hogy nem csak amolyan hétköznapi kis hazaáruló legyek, például a kormányban, hanem valóban és tökéletesen eladjam Magyarországot, igen csöndben kezdenék hozzá, de lenne benne egy ravasz szisztéma. (Néhány dolog már meg is valósult mások által).

   Elsőnek azt csinálnám, hogy mindenféle uniós kooperációra és strukturálgatásra hivatkozva leépíteném szép csöndben a mezőgazdasági termékek feldolgozóiparát. Például, a konzervgyárakat csuknám be itt is, ott is, lehetőleg mindenütt, de nem egyszerre, hanem egyenként, és ilyen vagy amolyan helyi viszonyokra hivatkozva. Amelyik cukorgyárnak például nem lenne elég a gazdasági megszorongatás és ily módon való becsukása, (mert hogy pénzmanipulációkkal és visszafizethetetlen kölcsönök manipulációjával is operálgatnék), egyszerűen felrobbantanám az illető cukorgyárat. Lerobbantanám a falait, hogy értsük, mire gondolok. A húsfeldolgozó üzemeket is jól meg-pénzmanipulálnám, hogy örülnének, ha sima bezárással megússzák a dolgot, majd pedig minden erőmmel azon lennék, hogy a termények felvásárlási árát a szemérmetlenségig menően manipulálnám alacsonyra.

Ilyen egyszerű, csöndes módszereket (kivéve, amikor gyárakat robbantanék föl) elintézném, hogy a parasztnak esze ágában se legyen már termelnie, és önköltség alatti áron vesztegetni el a termékét. Két óriási előnye lenne ennek a sima kis manipuláció-sorozatnak. Az egyik az, hogy padlóra vinném a saját zsírjában is könnyen megfulladni képes Magyarország mezőgazdaságát, a másik meg az, hogy a termőföldnek, méghozzá Európa legfinomabb termőföldjének az ára esne le a feneketlen mélységbe, hogy minden külföldi számára potomért elérhető és zsebszerződéssel, vagy más húzásokkal megvásárolható lenne. Úgy értem, hogy az egész ország, vagyis annak mezőgazdasági területe. És tudjuk, hogy területünk kb. 80 százaléka kiválóan alkalmas mezőgazdaságra, míg más országok területük 20-40 százalékos termőföld-aránnyal kell boldoguljanak.

   Egy kivételesen nagyszerű mezőgazdasági ország mezőgazdaságát rombolnám le ilyen egyszerű húzásokkal, miközben tulajdonjogilag is másoknak adnám el az országot. Készpénzért. Nem is sokért, hogy hamar menjen.

   Politikailag is és történelmileg is megsemmisíteném Magyarországot ezzel? De hiszen éppen ez lenne a célom, ha magyarellenesség izzó dühe hajtana. (És akkor még nem is beszéltem a genetikai megsemmisítésről, ami ugyancsak fontos lenne nekem).

   Csak hogy közben egy kicsit megértsük, mennyire fontos, hogy önellátó legyen egy ország, Svédország sok évtizedes törekvését kell szóba hozzam. Tudnivaló, hogy pocsék a termőföldjük és nagyon szűkös, az éghajlatuk meg inkább sarki rókáknak kedvez, semmint búzatáblákkal ringó rónaságoknak. És mégis, minthogy háborúk esetén egy falat élelmiszert sem lehet importálni, megteremtették a maguk elképesztően jó mezőgazdaságát, olyan viszonyok között és ott, ahol az ég-világon minden mást könnyebb lenne megteremteni. Nem csak ma, hanem már régóta olyan kinemesített speciális gyümölcsöt, zöldséget, meg olyan búzát termelnek, amely nagyszerűen megnő és terem az ő éghajlatukon, és, kapaszkodjunk meg, búzát exportálnak a svédek.

   Nagyban.

   A másik svéd érdekesség az volt vagy négy évtizede, hogy valaki kiszámította, ha háború lenne, a svéd cipőipar csak egy cipőt tudna adni minden katonának. Vagyis cipőt, csak az egyik lábra.

   Miért?

   Mert, a csábítóan olcsó, szép és jó olasz cipőimport megölte a svéd cipőgyártást, mint iparágat. És ez nem jó egy országnak, melynek az a mániája, hogy független maradjon minden világháborús időkben is.

A svéd mezőgazdaság termékei nagyon drágák, de nagyon jók. Tejet iszik az ember, és szinte érzi a virágos mezők illatát benne. Vagy a marhahúsban, disznóhúsban a takarmányok tisztaságát és az igazi jó hús zamatait. A cipőipart is felélesztették egy fél év alatt…

   Magyarán, a svéd nem imponálni akar ilyen meg amolyan irányzatoknak, vagy gazdasági szervezkedéseknek, hanem, mindig és először is, saját népét akarja ellátni a legjobbal akár a legnehezebb körülmények között is.

   Ilyen is van.  

   És mi nem ilyenek vagyunk.            

   Ha tehát az lenne a mániám, hogy Svédországot mezőgazdaságostul, iparostul, svédestől padlóra vigyem, nagyon nehéz dolgom lenne.  

   Magyarország meg szinte gyerekjáték…

   Listákat szeretnék látni.

   Listát azokról a magyart állampolgárokról, akik lerombolták a feldolgozóiparunkat. Minden egyes ide vonatkozó embernek a nevét és lakcímét szeretném látni.

   A másik lista meg azoknak a magyar állampolgároknak a nevét és lakcímét tartalmazza, akik már eladták a földjüket zsebszerződéssel, vagy valami hasonló fifikus trükkel. A közreműködő ügyvédek listáját is látni akarom.

   Majd pedig, egy listát szeretnék látni azoknak a nevét tartalmazván, akik törvényesen megütötték már a bokájukat a fent említett üzelmek miatt.

   Nem vagyok optimista, úgy sejtem, a hazaáruláson kapottak listája rövidebb lenne, mint a nyuszi farka.

   Ennek következtében, hajlamaim szerint és szívem szerint fekete mellényt öltenék, fehér inget és fekete nadrágot is, és meglátogatnám a hosszú-hosszú listákon említetteket egy szóra. Fegyvertelenül mennék, mert azt nem szabad. De például, (kutyák ellen, mindenesetre), lenne a kezemben egy jókora furkós bot.