Benzin, vagy villany?

Ne legyünk olyan nagyon büszkék a mai civilizációra, mert az olyan ostoba, hogy egyetlen folyadékra alapozott: kőolajra (és édestestvérére a földgázra) és valósággal a termelő zabálásra, azaz az iparra, ami máris sokszorosan több holmira, jobbára kényelmet szolgáló frinc-francok tömegtermelésére állt be, amire nincs igazi szükség egy egyszerű, jó élethez. Ez az abnormális, betegesen önmagát hajszoló termelési-eladási őrület végül már szemetet termel, autókat, amelyek nem tartanak soká, ruhákat, amelyeket hamarabb eldobunk a kelleténél, és feleségem is már a negyedik villanyvasalót vette, mert bedöglöttek és úgy csinálták azokat, hogy javításuk szóba se jöhessen. A termelés azonban önmagát hajszolja, és a vevő nem is lehet más, mint a csináló, azaz a prolivá butított nép.
Lehetetlen megállítni a termelés-dilit, mert akkor mi legyen a csakis alkalmazottá nevelt tömegekkel, amelyeknek nem jutna napi nyolcórás kereseti lehetőség?. Világméretekben válna munkanélkülivé a népek tömege.
Vannak, akik tudják ezt, és sunyiban máris szó van holmi népesedéskorlátozás szükségéről. Miközben már tönkre ment korülöttőnk az ég, a levegő, az óceánok, talpunk alatt a termőföld, azaz az egész világ máris taccsra van téve.
Milyen forradalmi változtatás lenne kápes megállítani a cicilizáció öngyilkosságát?
Ném nagy kérdés ez, hanem a tehetetlenség kérdése ez. Eddig, sokkal szerényebb kisebb változtatás is a változtató halával véződött. Például Diesel úr is jót akart, feltalálta az öngyúladással működő erőgépet, és boldogágában eszébe se jutott, hogy a gőzgépeknél sokszorosan hatékonyabb és egyszerűbb dizelmotor a gőzgépgyártók és a szénbányászok érdekével fog ütközni. A hagyomány szerint ömgyilkosságba kergették az ellenzői. A benzinmotor már szerencsésebben járt, hiszen új iparág született: az olajfinomítás, vagyis a benzintermelés. Bár ez a vonal sem ment se gyorsan, se simán.
A durvább „ellenzés” ennél keményebb volt. Úgyszólván minden feltaláló „megölődött”, ahogy a székely vicc mondaná, amint előállt olyan autóval, ami vízbontással, azaz hidrogén-oxigén motorral megy százkilómézeres távolságokat néhány deci vízzel. Egyéb se hiányzott „civilizációnk” erősembereinek, m
pont ez!
Csefko Pál feltalálónk még ezeknél is finomabban oldotta meg a vízbontású motorjait. Egyelőre semmire se jutott vele, de legalább még életben van.
A másik lehető út, ha már az autóknál tartunk, az az elektromos autó. Majdnem azt mondtam, hogy „meglepetésre”, ez vonal nincs elvágva, de ez nem „civilizációnk” jótétemánye, hanem más. Ha jól belegondolunk, van abban valami kaján összemosolygás az olajos-benzinesek között, ugyanis tudják, hogy ez zsákutca. Ahhoz ugyanis, hogy elterjedjen az elektromos autó, töltőállomások hálózatát kellene kiépíten előbb országos, majd pedig világméregekben is, ami még megoldható lenne egy-két évtizeden belül, de ott van az akkumulátor-probléma, amiben vannak ígéretes előmenetelek, de az az igazság, hogy előreláthatóan sokáig nem lesz igazán jó és könnyű akkumulátor amire építenii lehet.
Amerkában elkezdték egy nagyon jó elektromos autó gyártását. Szerették a vevők, minden rendben lett volna, de az adott időszakban íjesztően jól sikerült kocsi volt. Ezért, egyszerűen begyűjtötték az összes eladott kocsit, és bezúzták. A rémület deje elmúlt, ma már inkább nevetnek az olajosék, ugyanis rájöttek, hogy az akkumulátoros autót akár hogyan is fejkesztik tovább, ez az út a fejlőfés zsákutcájába vezet idővel. Hagyják tehát, hadd kinlódjanak a hívei.
Marad tehát a vízbontásos hidrogén-oxigénes autó. Ez már olajosék teljes kudarcát jelentené. Amerikában biztosan nem ez lesz a jövő zenéje, de ha egy kicsit a mi tízmilliós léptékünkben gondolkozunk, előnyei is vannak, ha egy ország gazdasági és minden más tekinteben voltaképpen nem oszt, nem szoroz a nagy világban, ami azt jelenti, hogy olajosék világa nem dőlne össze, ha nálunk csak Csefkó féle elektromos autók jönnének-mennének Csaptól Hegyeshalomig és keresztbe-hosszába. A kérdés azonban az, hogy az újonnan életrehívott inovációs minisztériumunk belemenne-e abba, hogy ne importált benzin füstjét pöfögjük ki, hanem legfeljebb vízgőzt. Hirhedgtek vagyunk sajnos ebben a tekintetben. Legnagyobb koponyáink zöme külföldön keresi a kenyerét, több ott a pénz, az eszköz és az elismerés, idehaza pedig a legjobb elméink produktuma sosem valósul meg, lásd pédául Dr. Horváth István esetét. Akkor sem, ha elképesztően óriási profitot hozna nekünk, nem beszélve hírnevünkről. De ennek az új minisztériumnak nem lehetősége van rá, hanem kutya kötelessége leperkálni a világszabadalmazás árát, és minden tekintetben támogatni az arra érdemes feltalálót. A dolgok gyártásához szükséges üzemek létrehozását is. Anyaglag is. Mi másra való egy inovációa minisztérium? Azok ellen pedig, akik szeretik elvágni feltalálóink sikerének az útját, törvényileg kellene végre fellépni, és kipellengérezni őket.
A benzin, vagy nem benzinre a legegyszerűbb paraszti logikával is a hidrogén-oxigén-hajtásé a jövő. Még különös hálózatot se kell kiépíteni hozzá. Egy csupor vize mindenkinek van.
Cáfoljon meg aki tud.
Balogh Bertalan