Brexit és hasonlók

Kiindulásnak, minthogy mindig az átfogó nagy egészből kell kiindulni, ha a részleteket a jelenségekek meg akarjuk érteni, egy dolgot tudomásul kell venni: mindig volt és ma is van (ma aztán igazán láthatóan létezik) egy világuralomra törő, valóságos hátsó, szinte világkormány. Lehet ezt összeesküvési teoriának nevezni, lehet elhinni, tagadni, de ha összekötjük a világeseményeket, mint pontokat, kristálytisztán látható egy roppant erőnek a létezése, egy világot átfogni akaró tevékenységnek a tervszerűsége. Sőt, állítom, hogy a világ politikai jelenségeit képtelenség lenne megérteni ennek a háttérerőnek a felismerése nélkül.
Jellemző erre a „nem várt”, szinte hihetetlen jelenség, hogy Nagy Britannia ki akart lépni a nagyobb egységből, az EU-ból, mint tag, azaz nem akart egy lenni az alrendeltek közül. A nép, a sajtóval meglehetősen megdolgozott nép egy része a fejéhez kapott, megrémült a váratlan fordulattól, vagy elképzelhető lehetségtől, mert Uramisten, mi lesz, ha kilépünk! A nép másik fele viszont egyszer világosan megszavazta már a kilépést, látszólag és valóságosan is főleg azért, mert az angol nemrég még a fél világ ura volt, és generációk nőttek fel abban a tudatban, hogy mi angolok, evidens módon, továbbra is magunkban hordjuk a világ ura lenni érzést és majdnem tudatát is. Persze, hogy az angol nem tudja magát sokáig elképzelni, mint egynek lenni egy egyébként zavaros és impotens egységben, amit EU-nak nevezünk. Hovatovább, rengetegen a demokrácia csodálatos hatalmát vélték megtestesülni abban, hogy népakarati alapon bizony kiléptek. Megtörtént tehát a Brexit, és ujjong a nép, anélkül, hogy esze ágába is jutott volna valaha, hogy a nagy demokratikus siker voltaképpen nem csak megengedett dolog volt, hanem kiszámítottan az igenis létező világkormány sikere volt az egész. Annak a világkormánynak a sikere, amely zsigerileg gyűlöl és egymás után eliminál minden nagyhatalmi konglomerációt, mert egyetlen hatalmat tud csak elismerni: a magáét. Minden más erőközpontot tehát szét kell ziláljon, megsemmisítsen. A Monarchia például egy volt a sok közül, a Hochenzollerek is, csakúgy, mint Európai más gazdasági erőközpontjai is felszámolandók voltak számára. A Romanoffok gazdag erőközpontja is. Mindez meg is történt. Nagybritaniának a korai hatalma is sokkal kisebbre zsugorodott, de még annak a magva is, vagy maradéka is további megnyirbálásra kellett kerüljön. Hogyan? Úgy, hogy hagyják őket kilépni, és a kilépés után a maguk bajaival foglalkozni. Irányított és tervezett aktus volt tehát a kilépés is. És nem a nép tervezte, vagy irányította.
A cél (és ismét nem a népek és nemzetek célja) a világot könnyen irányíthatóvá tenni a teljes világot uralni akaró háttérerő számára. Világos, hogy Európa zavarossá és sok szempontból képtelenné tétele is siker volt a háttérerő számára, hiszen elérte, hogy Európa ma már végképp nem világhatalom többé, sem gazdaságilag, sem eszmeileg, sem katonailag. De nem kell azt higgyük, hogy ezzel véget ért a tömegeket irányító erőközpontok szétzilálása. Ott van például Vatikán. Aki nagyon akarja, találgathat, számolgathat, de anélkül is világos, hogy a Vatikán elképesztő erőforrással tud nagy tömegeket befolyásolni. Ez persze nagyon nem jó az egyeduralomra törö háttérbeli világkormánynak. Vatikán felszámolása tehát várható, sőt elkerülhetetlen. Már van is pápájuk, aki alig hihetően Isten embere, inkább a duzzadó és területet nyerő nagy Iszlám hullámának „kegyes, keresztényi, befogadó” propagandistája. Mígnem ténylegesen kalifátussá nem teszi önmagát a Vatikán. Ma elképzelhetetlen ez, holnap pedig visszacsinálhatatlan lesz. A Vatikán befolyása tehát megszüntetendő, roppant vagyona pedig bekebelezendő.
Amerika szerepe is ki vagyon osztva: megszüntetni, mint katonai világhatalmat, sőt, mint világhatalmat is visszazsugorítani a „nemzetállamot akarunk” szlogen értelmében egy sima, belterjes állammá. Sőt, hogy fel ne támadhasson ismét Amerika, mint nagyhatalom, ketté kell vágni, valószínüleg az Észak-Dél közötti régi eszmei mezsgye mentén. Ez sem elképzelhetetlen ma, de be kell következzen minden jel szerint. Mert nem szabad többé nagyhatalmaknak létezni. Az Észak népességében is más már. A feketék és más szinesek máris többségben vannak, ami a háttérbeli világkormánynak kedvez, hiszen a nehezen kezelhető fehérember kigyomlálásával, áttenyésztésével van elfoglalva például Európában. A gyöngévé és jellegtelenné tett Európában már szépen halad is ez a folyamat.
Kérdés, hogy az a bizonyos világkormány mennyire lehet majd sikeres nem csak abban, hogy népeket és kultúrákat romboljon le, hanem magában a végcéljának az elérésében, vagyis abban, hogy ténylegesen a világ ura legyen.
Szerény véleményem szerint a (természetesen nem létező?) világkormány nagyon mellé nyúl a dolgoknak, mert nagyvonalúsága ellenére nem valami nagylátószögű. Egy kicsit csupán fehér
emberre jellemző stílusban gondolkodik és noha képes mindet szétrombolni, és nem épteni, hanem csak rombolni, végül a hatalmas Kínával találja majd magát szemben, és ez olyan, mint a tengerparton állni és kegytlenül vitatkozni a dagállyal, ami jön, és Isten se tudja megállítani. Mert nem is kell. Ettől persze, mi rámehetünk szőröstül-bőröstül erre a gonosz játszmára.