Élő víz

Floridában akkor látja az ember, mennyi a tó, a tavacska, a folyó és csermely, amikor repülőről szemléli ezt a félszigetet, mert ha nem is kevesebb a szárazföld, vad víz annyi van, mint kevés más országrészben, vagy más ország területén. Áldás is ez, meg nem is. Áldás volt amikor kertlocsoláshoz kútat fúrattam. Három méter „mélyről” jön az ivásra nem egészen ajánlott de édesvíz, négy méter mélyen már sós a vízréteg. És nem azért, mert az óceán partjától csupán száz méterre vagyok, hanem mert maga az egész félsziget átlagban, szerintem, nem lehet több, mint 8-9 méter magas. Egy jó kis cunami, és elmosodik a Florida állam cak-pak.

    Ami a vizet mint olyat illeti,  mostanában valami olyat hallottam, hogy van víz és van élő víz. Két kategória van tehát újabban a tuomány szerint, amire persze  minden meggyőződés nélkül  egyből  legyint a hanyag átlagember. De éppen a kis butuska kutyusomtól tanultam meg, hogy mekkora különbség tud lenni víz és víz között.

   Mimike, a négykilós francia papilon negyedkilósan került hozzám. Kevés tündéribb kutyakölyköt látott a világ, mint ő volt, de abban is kitűnt, hogy rengeteg baj volt vele az első időkben. Lehet, hogy túl korán választották el az anyjától, mert rettentő nehezen viselte az anyatejhez egyáltalán nem hasonó kutyaeledelt akármilyen finomakat és könnyűket vettem neki. Annyi baj volt a hasijával, hogy szinte bérletünk volt állatorvos barátomnál.

   Elképzelhető, milyen rémület fogott el, egy eső utáni séta alkalmával, amikor a fürge kis dög egy óvatlan pillanatban meglógott tőlem és rárohant az első friss tócsára, és itta és itta, mint egy eszelős. Az utca vizét! Azt a mocskosat, azt az aszfalt ízűt!

   Mehetünk is az állatorvoshoz, dühöngtem magamban, de az az igazság, hogy elmúlt a nap, elmúlt a másnap fele is, és a világon semmi reakció nem következett be. Ki tudja, miért nem.  Talán, mert égből jött víz volt emez, nem pedig csapból jött?

Valhol itt lehet a magyarázat. Gondolom.

   Mimike másik rémtette az volt, hogy egy forró napon, séta közben, rálelt a uttest szélénél egy halott békára, amin számtalan kocsi ment már keresztü, és ráadásúl, a floridai nap csörgő-zörgőre szárította a tüzes aszfalton.  Mimike erre is rárohant, és rágni kezdte a cseréppé égett békapalacsintát. Nejem ösztönosen ki akarta tépni a szájából, de meg kellett tanulja, hogy akárha egykilós kölyökről is van csak szó,  annak a szájából nem szabad megpróbálni kivenni a falatot. Megharapta. Rögtön az állatorvosra is gondoltam ismét, és arra, hogy ha ez a finnyás kis lélek ettől nem kap hasbajt, akkor semmitől se. De csoda történt. Boldogan nyalogatta a száját és szinte mosolygott, mert ilyen finomat bolti kosztból nem kaphatott soha , pedig állatélelmezési guruk komponálják a kutyaételt nagy tudománnyal. A hasija azóta is rendben van. Lehet, hogy nem csak élő víz van a világon, hanem „élő” eledel is, akkor is, ha az döglött, napégette, de mégis természetadta? Mi emberek alaposan megnevelődtünk már, megszoktuk a százszor átcsinált, mérgezett, tartósított stb szupermarketi élelmiszert. Az nekünk a normális. Mimikének nem.

   Az úgynevezett élő vízról egyébként nekem is van személyes élményem. Akkoriban még Svédországban éltem, és volt egyszer egy ceyloni barátnőm is, egy túrista. Nagyon kedves lány volt, megérdemelte, hogy meglepjem valamivel, amit még nem látott. Beültettem hát a kocsiba és átugrottunk Norvégia déli részébe, ahol még így májusban is bőven volt hó a hegyekben. Szerintem, anyanyelvében talán szavuk sincs arra, hogy hó, itt meg hempereghetett benne, és hógolyózhatott.

   Visszaúton, még Norvég oldalon, egy látványos kis vízesés mellett haladtunk el, sőt meg is álltunk olyan szép volt, kiszálltunk, fényképeztünk, és ha már víz, ittunk is belőle egy pohárral elkapkodva ami elérhető volt, de annyira csodásan üdítő és ízes volt ez, hogy a hőpalackot is kiöblítettük, megtöltöttök, mert ilyen nagyszerű vizet nem lehet csak úgy otthagyni.

   Az út legfeljebb  három órát tarthatott hazáig, de otthon máris komoly csalódás volt inni belőle. Pocsékká vált. Az ott még  a gyöngyöző víznek, poshadt, sár-és avar íze lett, sőt szaga is. Vagyis meghalt benne minden üdeség, oxigén és napfény, ami frissen még tobzódott benne.

   Éló víz, döglött víz...,

   Micsoda különbség!