Trump győzelme után főleg a vesztesek kezdtek tanakodni azon, hogy vajon mi lehetett az oka annak, hogy egészen váratlanul leszerepeltek, mintha nem számoltak volna valami ismeretlen tényezővel, ami végül győzelemre vitte Trumpot, mégpedig egy elképesztően túlerőben lévő propagandagépezet ellenére is, amilyen a Clintonné oldalán álló sajtóbirodalom.

Jellemző volt a tólerőre, hogy úgyszólván minden lap és tévécsatorna, amely számít, a demokraták oldalán állt, miközben Trumpot csupán a Fox News csatorna képviselte, igaz, hogy bámulatos erővel és intelligenciával, meg még néhány internetes hírportál, ugyanilyen hatásosan leleplező hangnemben, azaz a megszervezett, pénzelt és óriási hatókörrel rendelkező média Góliáttal szemben csak a parittyás kis Trump-média állt, és mégis sikerrel járt. Másképpen szólva, leszerepelt a kiművelt, rafinált, minden rossz politikailag „korrekt” hájjal megkent Clintonné oldalán álló propagandahálózat. A másik érdekes és tanulságos tény az volt, hogy egy senkikre se, csak saját pénzére támaszkodó vagabund volt az ellenfél, aki annyira politikailag inkorrekt fickó, hogy ma is képtelen őt kezelni a velejéig romlott washingtoni politikai gépezet, pedig volt és van ott kenőpénz, saját zsebre dolgozás, Clinton-alapítvány, Rothschild pénz, Soros pénz.

Mi volt mégis Trump győzelmének a titka?

Egyik interjújában a Fox News kemény emberének, Lou Dobbsnak egy kevésbé ismert, de annál okosabb politikus az válaszolta a kérdésre, hogy a nép animal spirit-je elégelte meg Obama és Clintonné globalista műveleteit és manővereit, ami nemzetellenes volt, sőt hazaáruló, amellett, hogy csontja velejéig korrupt. És mást akart a nép. Más vezetőket, más kormányt, más utat, mert az eddigi nem hogy sehová sem vezetett, hanem esztelen háborúkhoz, ISIS-hez, visszafizethetetlen mértékű és tovább növekedő államadóssághoz, munkanélküliséghez, erősen nehezedő megélhetéshez, és minden rosszhoz, ami a globalisták tevékenységével jár.

Érthető, hogy a nép ráharapott az új hangra, a nem korrupt, hanem kétségtelenül jobbat ígérő vagabund érvelésére. És tetszett neki az elképzelés és irány, amit Trump képviselt. A mindvégig szorosnak látszó küzdelem a végén már a bérelt és nyalis sajtó híresztelése ellenére is világossá vált a népnek, hogy  a versenyben már csak egy valaki van a placcon: Trump. Clintonné gyűlésein is kezdtek márt alig megjelenni. Trump rögtönzött gyűlésein viszont tizezrek tapsoltak, míg volt, hogy Clintonnéra csak három-négyszázan gyűltek össze. A nép, és a szavazatok alakulása világosan érzékeltette, ki lesz a következő elnök. Némelykor Trump a maga politikailag nem korrekt módján olyanokat mondott erre a jelenségre, hogy ellenzéke can fuck itself, azaz megizélheti magát.

Az animal spirit kifejezést nem érdemes szótárak segítségével lefordítani, mert többet tartalmaz a szavak alapértelménél. Magyarul leginkább népléleknek, vagy a nép ösztönének kellene lefordítani. És az az igazság, hogy noha a politikusoknak és a politológusoknak általában gőzük sincs a néplélekről, sőt a nép igazi fogalmáról sincs, szorult történelmi pillanatokban ez a rejtélyes, de tényleges valami volt a döntő már Amerikában is, másutt is, annyi, de annyiszor! Gondoljunk csak a 48-as szabadságharcra. Nagyszerű katonai vezetők zászlai alá olyan emberanyag sereglett elő voltaképpen a majdnem semmiből, amely politikailag végtelenségig tájékozatlan volt, legalábbis a jobbágysorból valók széles tömege, akiknek Jókai úgy kellett megmagyaráznia, mi az, hogy piros-fehér-zöld, vagy mi Magyarország címre. De sereglettek a fiatalok és öregek a zászló alá, mert nem csak önmagukat, hanem a magyarságot fenyegető végveszély rémisztette őket, azaz MINKET, és erre válaszolni kell.  Fegyverrel. Ez a politikailag teljesen tájékozatlan emberanyag verte aztán szét Jelasics seregét, és maga Jelasics is menekülni kényszerült, hogy lába se érte a földet. Egészen Bécsig. Ugyanez a népi ösztön tört felszínre nálunk 56-ban is, és a híressé vált Békemenet alkalmával is...

Lehet, hogy angol bikkfanyelven valaki animal spiritnek, azaz állati ösztönnek nevezi az erőt, ami most többségi szavazásban nyilvánította ki akaratát, de még ebben  az elképzelhetetlenül vegyes amerikai embertömegben is összeállt egy közös, nemzeti akarat, és csodát eredményezett.

Régi vesszőparipám a népet, vagy nemzetet, mint történelmi kategóriát nem éppen állatnak (animal) hanem ÉLŐLÉNY-nek tekinteni. Egyik könyvemben hosszasan elemzem egy tanulmányban azt a tagadhatatlan jelenséget, hogy a népnek (minden népnek)  saját tudata van, emlékezete van, öngyógyító képessége, fajfenntartó ambíciója  van, mindamellett, hogy szaporodásban látja önmagának túlélését, és még egy csomó ösztönös tulajdonságot sorolhatnánk föl, ami az élőlények alaptulajdonságaival azonos. Amikor össznépi ellenállást látunk a pénzzel, trükkökkel és gőzerővel küzdő háttérhatalom globalizálási akarata ellen, a nép, az önmegvalósításáért harcoló nép ösztönös ellenállása válik világossá. Amerikában is és Európa sok népénél is. Európa népei nem Brüsszelt akarják fővárosuknak, hanem a sajátjukat. Amerika népe sem egy globális kormány főparancsnokságát akarja maga fölött tudni, hanem  a sajátját. Ilyen egyszerű ez. Amerika is önmagát akarja megvalósítani. Tehát itt is a  nép ösztönös önmegvalósító szándéka ütközik a globalizációs hatalommal. Egyelőre sikeresen. Ebben az ütközésben a természetes ütközik a mesterségessel, azaz a természetes népi szándék a kreált világkormányos képződménnyel.

Történelmi kaliberű ez az ütközés. A mesékben mindig az igaz (a természetes) győz a hamisság ellen, de van olyan csoda, hogy a politikában is. Mindezt meglátjuk majd. Esetleg hamarosan.  Ekkora és ilyen természetű ütközés könnyen vezethet polgárháborúra.

Jelenleg a „Ismét naggyá tesszük Amerikát” szólam, valamint a másik: a „Lecsapolom Washington DC politikus mocsarát” a nép zömének vágyát testesíti meg. Miközben a félig-meddig (nem tudni miért) megkegyelmezett Clintonné tovább fondorlatoskodik. Most éppen újraszámoltatja néhány fontos állam szavazatait, ahol az illegális bevándorlók és a leszavaztatott halottak tömegének voksai sem hoztak neki előnyt.

Piszkos és nagyon zavaros idők elé néz Amerika annyi biztos.