Olyan nap nincs a sajtóban és tévében, hogy ne hallana az ember nagyokosokat, akiknek be nem áll a szája a fölmelegedésről, meg arról, hogy a széndioxid gyilkos valami, tehát tömjük be a kipufogócsöveinket, intézzük el a tehenek azon tulajdonságát is, hogy hátul ne eregetnének metános gázokat, tehát ne szennyezzék a világot, söt hovatovább, a csecsemők pelenkái sem rózsabimbók, és egyáltalán, mi, emberek sem vagyunk más, mint tisztátalansággal telített zsákok, (az emésztésünkre gondolnak), és ráadásul, nagyon sokan vagyunk, nem ártana létszámunkat lecsökkenteni valahogy. Mert vannak „tudományos” meglátások, amelyek szerint kimondottan vagy kimondatlanul ilyen, vagy ehhez hasonló következtetéshez juthatunk el. Tiszta őrület. Persze, olyan jelenségek is vannak, mint Grönland, (azaz Zöld Föld) ami azzal döbbentette meg a korai hajósokat, hogy sivár jéghegyek és hasonlók helyett kizöldült szigetországot találtak teljesen váratlanul. Igazi tudósok visszalapozván az idő-és megfigyelések könyvében azt találták, hogy valami oknál fogva Grönland környékén magas volt és ma is magas a széndioxidtartalom. Itt csak azon kell spekulálni, hogy Grönlandon mitől sok ott a széndioxid, mert azt világosan láthatjuk, hogy a széndioxid füvet-fát dúsít, mindent kizöldít, tehát nem gyilok és méreg, hanem pont az ellenkezője.
A természetvédők, ekológusok és klimatudósok hihetetlenül nagy tábora mindent félreért, és ráadásul világméretű rémhírterjesztők. Legjobb meg se hallgatni őket. Mert a természet az egyetlen valami, ami érti önmagát. De nagyon.
Érdekes példa ere a Dél-és Észak Korea közti határsáv. Immár évtizedek óta ember nem tehette be a lábát oda, és szinte vigyázva jutok el a következtetéshez, hogy se északon, se délen nincs olyan dús növényi és állati paradicsom, mint ebben a sávban. Biztosan pont az ellenkezője történt volna, ha a „tudomány” a maga bölcsességével belepiszkálhatott volna a természet dolgaiba ott is.
A másik eset szemtanúktól való. Csernobil tragédiája is tanít bennünket valamire. Vagy harminc éve ember nem nagyon tevékenykedett ott érthető okokból, és érthető, hogy a rettenetes sugárzás alaposan kipusztított mindent, ami élő. Sőt, rémképekre is számíthattunk, olyasmikre, hogy torzszülött állati mutációk alakultak ki, például hatalmas szöcskék, amelyeknek kecskefeje van, nyulak, amelyek leginkább kutyához hasonlítottak, vagy két-három fejű és ötlábú őzek...
Egészen biztos, hogy voltak rémisztő mutációk, de az is természetes, hogy nem tudtak azok szaporodni, és végül kipusztultak, mert a természet nem fogad be olyanokat, akik vagy amik nem az ő teremtményei. Ez a fertőzött környezet szerencsére természetvédelmi „tudósokat” se fogadott be harminc évig, sőt, továbbra se fogad be még egy ideig, aminek a következtében a dolgok kezdenek kialakulni. Az állatvilág még nem normalizálódott, de ha valaki ennek a területnek a közelébe settenkedett, ámulva látta, hogy ilyen dús mezők és erdők ezen a környéken az életben nem voltak, mint most. Nem ”tudósoknak” az érdeme ez, hanem a természet csodás regenerálódni, élni akarásának, azaz magának a természet csodás voltának, amihez ember sajnos nem ért. Különösen a tudós szakemberek nem. Itt is azt látjuk ismét, hogy ha nincs, aki belepiszkáljon a természet privát ügyeibe, lassan minden kizöldül. Fogadni tudnék, hogy ha még vagy harminc, vagy hatvan évig nem teszi be a lábát a „tudomány”, az állatvilág is visszatér. Sőt, ahogy ismerjük az embert, mint olyat, talán elsőnek egy atomerőművet épít majd oda, meg felhőkarcolókat. Mert csak ehhez ért.