Ebben a szivárványzászlós, dilissé váló világban  egy megjegyzés ütött meg a fülemet évekkel ezelőtt, ami olyan rövid volt, amilyen igaz is.

   Aranykorában Trump a sok interjúi és beszédei között elhangzott egyszer, aligha nem egy kérdésre adott válaszaként: „Pedofil? Agyonlőn!”

   Akkor szerettem meg Trumpot igazán. Mert, hogy legyünk őszinték, van erre egyenesebb válasz?

   Láttam egyszer a tévében egy interjút egy pedofiliáért  elitélt nagydarab szőke barommal. Elérzékenyülve rebegte, hogy nem tehet róla, de őrületes vonzalmat érez gyerekek iránt. A szaguk! -mondta, Kislány, vagy kisfiú, mindegy. A szaguk, ez a megmagyarázhatatlanul különleges kisgyerek szag ellenállhatatlan számára.

   Pedofilnek lenni valami különösen ocsmány alkati állapot lehet. Jellemző, hogy a börtönökben egyáltalán nincs könnyű helyzetük, mert hétpróbás gonosztevők számára is förtelmes utálatot váltanak ki. Nem ritkaság, hogy undorukban és tökéletes megvetésükben agyon is verik őket, mert lehet bűnözni, lopni, rabolni, rablógyilkosnak lenni, azaz az aljanéphez tartozni, de kisgyerekeket megizélni, az már az aljánál is aljasabbnak tűnik. Bűnözők számára is.

   Lehet az ilynekkel valamit is kezdeni, akik megőrülnek a kisgyerek szagától? Lehet átnevelni az ilyeneket? Kigyógyítani?

   Mit lehet ilyenekkel csinálni?

   Hagyni, hogy börtönben agyonverjék őket egyenként?

Vagy tényleg csak egy megoldás van?..