Az amerikai politikai választások mindig nagy népi cirkuszra emlékeztetnek, és sokszor gusztustalanul korruptak, mindamellett, hogy lényegében csak kettőig tud számolni Amerika.  Ugyanis az elnöki székért harcoló 4-5 párt közül mindig csak kettő számít: a Demokrata és a Republikánus. Ráadásul, ezek sem nagyon különböznek egymástól céljaik és mondanivalójuk tekintetében, ami nem jelenti azt, hogy kettejük harca ne késhegyig menjen. Igazi bohózat ez.
   A most zajló választási csatározás viszont minden idők legfurcsábbja. Az egyik esélyes jelölt ugyanis minden hájjal megkent karrier-politikus, aki egyre nyilvánvalóbban beteg, és egyre köztudottabban korrupt, sőt itt-ott még nemzetellenes is, hazaáruló is, a másik pedig outsider, azaz egy temperamentumos milliárdos, aki teljesen más stílusban harcol, mint ami a washingtoni politikai „szakma” számára ismeretes és kezelhető.
   Az utca embere csak pislog, és nem tudja, hogy  melyikre szavazzon. Hivatalos helyeken is elhangzott már többször is, hogy mindketten alkalmatlanok az elnöki posztra. És van ebben valami igazság.
   Az igazi harc most sem a két nagy párt  híveinek a szavazatáért folyik, hanem éppen a politikához sosem értett utca emberének, az ingadozók és bizonytalanok tömegének a megnyeréséért. A szavazatokért, a többségi szavazatokért.
   Ebben a harcban minden hangzatosat és látványosat bedob, főleg a demokraták washingtoni karrierpolitikus világa, a maga széles sajtóhatalma segítségével, hogy ellenfelét, Trumpot jellemtelen alaknak fesse le. Ma éppen ott tartunk, hogy jóformán csak Trump nőügyeiről szól a nóta, ide illesztve hirtelen és „véletlenül” felbukkant nőket, akiket Trump a gazdag szépfiú harminc(!) évvel ezelőtt, vagy húsz-tizenöt stb. évvel ezelőtt molesztált. A lényegről, Amerika jelenéről és főleg jövőjéről alig esik szó a szokott és már unalmas frázisokon kívül, főleg a demokraták részéről.
   A Wikileaks korrupciót leleplező információ-gyűjteménye kezd mind ismertebb lenni annak ellenére, hogy a sajtó Clintonék kezében van. De desz-e elég tisztító hatása? Idejében!

Miről nem esik elég szó?

   Arról, hogy az USA gazdaságilag meglehetősen bajban van, arról, hogy nagyon  magas a munkanélküliség. 
 Arról, hogy harmincöt millió éhes ember él ingyen-élelmiszerjegyen. 
 Arról, hogy változóban van a  világgazdaság.
Arról, hogy esetleg a dollár fityinget sem fog érni egy-két éven belül, mert Kína és Ázsia jelentős része aranyalapú világpénzt dob be, amitől Az USA nem másod- hanem harmadrendű szintre süllyed egyből. 
Arról, hogy katonailag is másodrendű lesz Amerika. 
Arról, hogy egy tökéletesen sikertelen politikai választás után soha nem tapasztalt fejetlenség lesz Amerikában. Mert van erre esély.
   Végtére is, melyikükre szavazzon az utca embere? Clintonnéra, aki  azt a vonalat képviseli, amitől Amerika katonailag általában csak vesztett? Amitől Amerika gazdasága pang, államadóssága már régen kifizethetetlen fokon áll, és tovább nő?
   Vagy Trumpra szavazzon, aki legalább ért a pénzhez és a gazdasághoz, sőt általában tényleg jót akar, csak éppen megeszi őt a karrierpolitikusok hada, és lehetetlenné teszi, hogy véghezvigye amit akar?
   A Wikileaks őneki ad esélyt. De kérdés, hogy lesz-e ettől elég szavazata?
   A másik kérdés, hogy lesz-e egyáltalán elnök egyikükből is. A képlet  roppant összetett és zavaros.
   Egy bölcs kínai átok azt mondja: „Kívánom, hogy érdekes időkben élj.”
   Nos, Amerika valóban érdekes időkben él...