Nyolcvankettő

   Amikor észrevettem, hogy közeledik a nyolcvankettedik születésnapom, lélekben a fejemhez kaptam, mert azért ez nagyon magas szám, és egyáltalán nem azonosítható magammal. Nem tudom magamat nyolcvankét évesnek, és kész. Semmi önhízelgés vagy önámítás nincs ebben, ez csak így van. Egyszer azt mondtam, tréfából, hogy majd ha kopaszodni kezdek, akkor leszek öreg.
   A közhelyeket is mindig szerettem, mert azok egy, vagy úgy, de a lényeget hordják magukban. Itt van ez a közhely is, hogy lám, az idő elszáll. Naná, hogy elszáll, hiszen az a dolga, de nem tudom, hogy nálam komoly nyomot hagyva szállna-e. Van valami lényegi és személyes differencia a tényleges kor és a belső kor között. Kicsi koromban öregebb voltam lélekben a kortárs kölköknél, most meg sokkal fiatalabb vagyok lélekben, mint ami az évszámhoz tartozna. Humoros pillanatomban egyszer azt mondanám az évszám szerinti korra, hogy nem hogy elszáll, hanem az én esetemben talán olyan gyorsan szállt el, hogy nem tudtam vele lépést tartani, tehát nem igazán tudtam megöregedni.
   Szerencsés flótás lennék?
   Azt hiszem, így igaz.
   Muris, hogy a kávéházban, ahová ebéd után mindig beülünk egy kávéra, a sok ismerős közül az egyik éppen születésnapját ülte. Ilyenkor, hagyományosan, elősereglik a pincér lányok falkája egy szelet tortával, rajta egy szál égő gyertyával, és elénekli (mindig hamisan) a happy birthday hangzású dalt, és mindenki örül, mindenki tapsol.
   Megkérdeztem utólag ezt a szakállast, hogy voltaképpen hány éves lettél most?
   Büszkén vágta ki a nagy számot: 60!
   - Hatvan?
   .- Azám! -mondta büszkén és kissé megdicsőülten.   
   - Igaz ami igaz, nagy szám, szép szám, kerek szám... -válaszoltam. És hozzátettem, hogy csak így tovább! Fiacskám!
    Mert tényleg, ha a számokat nézzük, fiam lehetne. Szakállastul.
    Lassan hozzá kell szoknom, hogy akármilyen társaságban fordulok is meg, mindenki fiatalabb már nálam. Majdnem mindenki komoly ember lett, én meg fiatalosan bohóckodom köztük
   A legmeglepőbb az volt, hogy éppen ott és éppen a születésnapomon olvastam egy képes újságban a nagy fényképes cikket: A dalai láma most ünnepli a nyolcvanadik születésnapját.
   Hányadikat?!
   Tehát, még ő is!
   Megáll az ész!