A dologhoz tartozik, hogy nálunk, odahaza, mármint Magyarországon, természetes egy kicsit viccelni, bókolni, évelődni a hölgyekkel.  Mindez persze csak játék, de az az igazság, hogy szeretik a nők, ha egy-egy pillanatra az lehet az illúziójuk, hogy nőnek, azaz kelendőnek tudják magukat férfiak előtt. Aztán az ember egy szép napon Svédországba telepedik, ahol a nők egészen mások, mert annyira „egyenlők” lettek a férfiakkal, hogy egy férfi váratlan bókjai, udvariassága, kedves viccelődése kavarodást okoz a szőke fejekben.

Nyelvtanárnőnkhöz, óra utáni szedelőzködésben odaléptem, és a világ legtermészetesebb módján fölsegítettem a kabátját. Ilyet se tapasztalt még. Csodálkozva, szemében az édes érthetetlenség villanásával valószínüleg arra a következtetésre juthatott, hogy szerelmes vagyok belé. Vagy valami ilyesmi. Egy alkalommal vele és néhány iskolatársammal beugrottunk óra után valahova egy kávéra. Amikor szétszéledtünk, én is elbúcsúzta a szőke és rózsaszín „Kismalactól” (mert tanárnőnknek ez lett a magyar beceneve), és természetesen, könnyed kézcsókkal búcsúztam el, ami teljesen természetes Magyarországon.

-Jaj, ezt kérlek, ne csináld máskor! -mondta zavarodottan és próbálta vissza húzni a kis kezét.

-Miért ne? Nincs ebben semmi.

-Mert... mert bepisilek tőle, -mondta tanácstalan szégyenkezessel.

Egyszóval, ott minden más a férfi-nő-kapcsolat stílusában.

Ami a „szerelmet” illeti, lehet, hogy volt benne valami. Legalább tíz évig csaltuk a férjét önfeledten. Mert ez viszont normális náluk.

Amerikában is egészen más. Ha nem vigyáz az ember, egy-egy szexuálisan célzatos, tehát illetlen és zavaró megjegyzés miatt akár ügyvédhez is szaladhat a nő. Egyem a zúzáját az ilyennek!

Kivétel azért mégis sok van, azaz van, akinek hízelgők a bókok, tudja, hogy csak játék és európai évődés az egész. Ilyen volt a negyvenöt-ötvenes patikusnő is. Volt valami számítógépes zűr nejem gyógyszerei körül, és hónapokig nem sikerült a dolgot rendezni. Ez az új patikus nő viszont mint egy varázsló, egy perc alatt tisztázta az egészet.

Mondtam is neki a szokott európai stílusomra jellemzően, hogy gyönyörű vagy és intelligens. Vegyél magadra holnap valami fehéret. Mert esküszünk. Templomban.

-Szereted a Lovakat? -kérdezte komoly arccal- mert különben számításba se jöhetsz- tette hozzá- ugyanis én versenyló-tenyésztésben vagyok.

-Hű, az a passzió rettentő sokba kerül -mondtam- hogy bírod anyagilag? Bár az is igaz, hogy ha szerencséd van, milliomos lehetsz.

-Igen, -mondta- ismerek is egy lóbolondot. Milliomos lett. Igaz, hogy előtte még milliárdos volt...