A hivatalából elbocsátott FBI igazgató, James Comey kérte és megkapta a lehetőséget arra, hogy  június nyolcadikán összefoglalja és elmondja a Kongresszus Oknyomozó Bizottsága előtt működésének történetét, ami végül állásának elvesztéséhez vezetett. Erre nem volt szükség, még kevésbé pedig arra, hogy egy vesztes a bánatát e magas fórum előtt próbálja elemezgetni. Kimondottan politikai szereplésbe csapott át a monológja és a felette kérdésekre adott válaszainak sora. Ez egyből ellenkezik akár egy volt FBI igazgató szereplésével is, ugyanis ez a roppan erős hivatal tökéletesen semleges és pártpolitika fölött álló intézmény kell legyen az igazgatójával együtt. Comey jelen szereplése is lényegében Trump elnök személyének beárnyékolását célozta, sőt, hovatovább Trumpnak, mint elnöknek az impeachmentjét, azaz törvény elé citálását és lemondatását szorgalmazta, mennyiben a keresztkérdések zuhatagára adott csavarintos jogászi válaszaiból világosan kitetszett.

Tump tömören összefoglalta, hogy miért menesztette Comeyt: mert nem végzett jó munkát. Egy elnököt semmi sem kötelez magyarázatra, hogy kit miért távolít el az adminisztrációjából. Az, hogy „nem végezte jól a munkáját” nagyrészt azt tartalmazza, hogy vizsgálatai során mindvégig és lényegében pártos volt az igazgató. Mint elterelő művelet, például hónapokig dolgoztatta apparátusát azon, hogy bizonyítsa, Trump azért nyerte meg a választást, mert hagyta, hogy Putyin befolyásolja az elnökválasztást. Az apparátus erre persze egy fikarcnyi bizonyítékot nem talált, ugyanis ami nem létezik, azt nem lehet megtalálni. Akkora marhaság ez a feltételezés, hogy még Trump esküdte ellensége, Obama is  mondta, semmi orosz befolyás nem volt. Viszont, a leterhelt  apparátus nem foglalkozott Hillary Clinton ügyeinek a kivizsgálásával, például azzal, hogy az USA uránjának húsz százalékát eladta Putyinnak zsebre, azaz a sokak szerint gyanús Clinton Alapítvány gazdagítására. Ha volt gyanús USA-Putyin kapcsolatra, az egyebekben ez volt, de erről és Clintonné sok-sok enyhén szólva gyanús ügyének kivizsgálását erős nyomásra ugyan néha elkezdte, Comey, aztán abbahagyta, elkezdte, majd abbahagyta, vagyis lényegében befolyásolta a választást, ha maga a választás Clintonnénak más okokból ugyan, de nem is jött be.  Comey ezen a meghallgatáson, vagy kihallgatáson mindenképpen azt akarta bizonyítani, hogy Trump több eseteben és több ügyben is hátráltatott, vagy megakadályozott „fontos” vizsgálatokat, mire Trump ügyvédje, Kassovitz, sikkeresen bizonyította, hogy Comey a válaszaival és vallomásaival egymásután rúgta magának a  az öngólokat, és nagyon is vád alá helyezhetővé tette magát.

Ha hallgatott volna, bölcs maradt volna. Ez a sikertelenség persze nem azt jelenti, hogy a sajtó fősodra továbbra is ne Trump nem létező orosz kapcsolatairól trombitáljon, valamint arról, hogy Trump megérett a leváltására.