Ismét egy elképesztően óriási jelentőségű találmány született Magyarországon, méghozzá Pécsett.

Dr. Kulcsár Gyula kutatóorvos szemlátomást megtalálta a rák elleni tökéletes gyógyszert, és állatkísérleteken bizonyítottan fájdalommentesen működik, sőt ráadásul, maradandóan megszüntet a rákos sejteket, sőt a kezelés következtében a rákos megbetegedésre való hajlam is látóhatáron kívülre kerül. Vén róka vagyok, nem ez az első eset, hogy óriási találmány születéséről kapok hírt öreg kis országomból, és általában nem kell soká várni, amikor az ember arról olvas, hogy úgy elgáncsolták, a találmányt, mint a pinty.

Dr. Horváth István professzor például a népiesen érelmeszedésnek nevezett véredénybeszűkülés ellen talált föl körülbelül tizenöt éves kutatómunka eredményeként egy vakcina, amitől kitisztulnak az érfalak, és kinyílnak a vénák, egyszerre minden működni kezd a szervezetben, és megelőzhetővé teszi az egyébként évente vérkeringési-és szívelégtelenség következtében meghaló 15 ezer ember elpusztulását. Nem levegőből beszélek, megkaptam a vakcinasorozatot, lilulásnak indult lábszáraim 50 évet fiatalodtak, humorom visszatért, állóképességem fenomenális lett, azaz áldom a jó professzort még további néhány évtizedig, már ameddig élek, ha minden jól megy.

Amikor először hallottam ennek a találmánynak a hírét, ugyanazt kérdeztem magamtól hogy na ezt a szegény tudóst, hogy fogják majd elgáncsolni. És hogy gáncsolták el? A vakcina üzemszerű előállításához kért anyagi segítséget az államtól. A nagyokos, akinek módjában állt volna fölkarolni egy olyan ügyet, amely az országnak exportból eredő milliárdokat hozott volna, inkább azt mondta, hogy meg van maga bolondulva? Azt akarja, hogy örökké éljenek az emberek? Ez volt a szakértő és felülbíráló „hozzáállása” (és nem köpte le senki). Persze, egy fillért sem kapott a professzor. Viszont, öltönyös emberek és azt hiszem kommandósok jelentek meg a házában még aznap, elkobozták az iratait, számítógépét, sőt otthon sem aludhatott aznap éjjel, mert az irodájának a „kipucolásához” idő kellett. Ahhoz viszont nem kellett sok idő, hogy kuruzslás címén beperelődjön a feltaláló professzor.

Ilyenkor áll csak meg az ember esze. De sajnos számtalan ilyen drasztikus eset vált természetessé a mi kis országunkban. Valahol azt írtam egyszer, hagy nálunk mindenkire, aki egy fejjel magasabb, egy tucatnyi szemétláda jut, aki mind le akarja őt húzni a sárba. Hungarikum ez is. Ott van például a rendkívüli tudású Dr. Egely György kutató és feltaláló esete. Sorozatosan állt elő találmányokkal, jobbára energiatermelős, nullpont-energia alapú találmánnyal, ami csak akkor ér valamit, ha nem csupán a laboratóriumban bizonyítja nagyszerűségét, hanem sorozatgyártásra is kerül. Persze, ehhez is invesztálás kell, és ő is kért volna anyagi támogatást. Legtöbb találmányát a felkért bíráló „szakértők” általában lesöpörték az asztalról. A legdurvább indoklás ezek között az volt, amikor a szakértő megpróbált Egely lelkére beszélni, mondván, (szabad fordításban), hogy minek erősködni, ez az ország meg fog szűnni, olyan ez, mint egy szakadék felé tartó vonat, amelyen a miniszterelnöknek az a dolga, hogy addig is nyugalomban tartsa az utasokat. Ebben a baromságban benne van minden rosszindulat, csak éppen bölcselkedésbe csomagolva. Egely valószínűleg azért nem tetszik magasabb szinten, pláne meg világszinten, mert olyanhoz mer nyúlni, amire a világ energia ügye alapozódott már ki tudja mióta: füstös, kormos, olajos, gázos energiatermelésre, és halálosan veszélyes dolog olyan energiatermelést megpendíteni, ami a fa, a szén, az olaj, a gáz, sőt valamelyest az atomerőműves hagyományt, az egész bevett szisztémát mutatja föl, mint elavultat.

Milyen veszélyes újat húzni a hagyományosokkal? A gáncsolás csak egy vetület. Egyszer, ahogy egy interjújában monda (interneten megtalálható) úgy akarták elnémítani, hogy fényes nappal, a villamoson, 52 ember szeme láttára két marcona alak agyon akarta verni, és meg akarta fojtani. Figyelmeztetés volt ez. És egyben halálosan is végződhető támadás. Egely szerint csak azért nem tudták megroppantani a légcsövét, mert hideg lévén, vastag sál volt a nyakára tekerve. Amúgy, már nem élne. A halásos kimenetel majdnem törvényszerű. Eddig még minden feltalálót megöltek Amerikában is, Ausztráliában is, aki például nem hagyományos üzemanyaggal működő autót talált föl, hanem olyat, ami vízzel, vagy az levegőégből szakadatlanul özönlő elektromágneses sugárzás hasznosításával.

Rubiknak is kellett volna pénz a szabadalma világszinten való lefedésére. Nem kapott. Így aztán ázsiai országok csinálták meg a találmányán a nagyon nagy pénzt, ne pedig ő. A keresztbe tevés, a gáncsolás nálunk minden szinten jelen van és mindig jele volt. A hatvanas évek közepén a találmányi hivatal vezetőjével akartam interjút csinálni. Nem kedvelte az ötletet, mert csak rosszat tudott volna mondani. Említette, hogy, ha jó emlékszem, 8O dollár kellett volna ahhoz, hogy levédjük a „szalámi” szót, és egyrészt senki sem volt, az állam sem, aki letette volna ezt az akkor sem túlságosan magas összeget, másrészt pedig bárki a világon árusíthat akármilyen hitvány kolbászt, és nevezheti szaláminak, és ez nem jó reklámkörnyezet a magyar szaláminak. A Tokaji név, mint márkanév sem volt levédve még akkor. Az is 80 dollárba kerül volna. Hogy legyen fogalmunk a dollár akkori értékéről, 70 dollár költőpénzt kaphatott a magyar, ha nyugati országban turistáskodott. Egy alacsony szintű aljasságra is emlékszem: Valamikor a hatvanas években kezdték nálunk árulni a Közértben a bőr nélküli virslit. Juhbél ugyanis koránt sem áll rendelkezésre annyi, amennyi virslit habzsol föl a kereslet. Egy alacsonyabb szintű közértes hivatalnok beszerezte a szükséges gépeket, és legyártotta az első szériát. Lényegében, a virslit cellofán „bélbe” tölti a gép, majd megfőzi, majd pedig egy másik gép lehámozza a celofánt, és kész. Valószínűleg egy felettesnek nem tetszett, hogy az alacsonyabb szintű hivatalnok egyszeriben csillogni fog majd a siker viharában, ezért elintézte, hogy az első bőr nélküli virsli-széria celofánostul kerüljön a boltokba. Képzeljük el azt a káromkodást, ami az új terméket üdvözölte a vásárlók részéről. Ez csak egy húzás volt egy felettestől, de fontosnak tartotta, hogy a hatalom magaslatáról legalább egyszer alaposan odadörgöljön a nála kisebb valakinek.

Igen, minden szinten vannak szemétládák, lentről egészen fölig, akik egyebet sem élveznek, mint lehúzni a másikat a sárba. Sorolhatnánk az ilyen példákat napesig.. Pesszimistává tettek az idők. Dr. Kulcsár Gyula fenomenális találmányának a sorsától is félek. Már rutinból félek. Megtanítottak az idők szomorú folytatására, vagy éppen nem folytatásra számítani.

Adja Isten, hogy ezúttal ne legyen igazam. De kemény törvény kellene arra, hogy kegyetlenül megbűnhődjön az, aki az országunk hírneve és érdekei ellen beszél, vagy tesz. Nem csak a jó találmányok adta profit fontos, de a vele járó jó hír is, az ország jó híre. Mint Trianont megélt „barbár” hírű nációnak, különösen érzékenyeknek kellene legyünk hírnevünket illetően.