A legfrissebb hírek szerint egy rövid összefoglalásban értesülhettünk Trump elképesztő gazdasági eredményeiről, amiről persze hallgat a sajtó fősodor(sóder), mert nem erről kell most beszélni, hanem Charlottewilleről, ahol szélsőjobbos és szélsőbalos lázadásban püföli egymást a felszított voltaképpen mindkét oldalról alaposan rasszistának is nevezhető tömeg.

Amikor már odáig fajult Washington DC-ben a választáskor vesztessé vált oldal, hogy egy szenátor nyíltan és habzó szájjal követelte Trump meggyilkolását, a képbe nem férne bele Trump tényekkel bizonyított hihetetlen rekord eredményeinek a sora. Hogy csak a nagyját említsük, alig több, mint féléves országlása során 19 billió dollárt söpört be az amerikai gazdaság, az az Amerika, amely korábban kifizethetetlen volumenű államadósságot halmozott föl az ezzel együtt járó életszínvonal zuhanása közepette. Ma bizonyos szinten munkaerőhiány van, a szokásos 11 százalék körüli munkanélküliség 4.5 százalékra csökkent, ami rekord eredmény, legalább egy millió új munkahely létesült e rövid idő alatt, lényegében megszűnt a korábban mindennapi szokás, hogy kiviszik a cégek a munkát olcsó országokba, sőt inkább visszaköltöznek. Eközben a tőzsde aktivitása a történelem folyamán soha nem tapasztalt rekordokat ér el naponta, és ami a legfontosabb a kisember számára, kiszámíthatóbb és érzékelhetően jobb az élet.

Ez az egyik oldal.

A másik pedig az az oldal, amely Trump elszigetelésén dolgozik, szervezi a tüntetéseket és egyáltalán társadalmi fejetlenség előidézésén fáradozik minden lehető vonalon. Ez a charlottewillei

őrjöngés is kitervelt és szervezett, ahogy a korábbi nagyvárosi zavargások is azok voltak. A cél ma is és itt is ugyanaz: kezelhetetlenné kell tenni Amerikát, hogy még egy ok legyen Trump elmozdítására. A helyszín megválasztása is tervezettségre vall, ugyanis Charlottewille tipikusan Dél egyik része, azaz feketékkel és fehérekkel vegyes hely, és minthogy e kevert massza két összebékíthetetlen félből áll, mi sem könnyebb, mint jelszavakat adni a két félnek, és máris tudatosan rohannak egymásnak. Miért összebékíthetetlenek a felek? Azért, mert a Dél mindig más volt és lesz, mint az Észak, ahonnan most a zavarkeltés drótjait rángatják.

Miért más?

Nem okos kérdés. Ugyanis hiába kérdezzük ezt, két más-más géniuszról van szó, más a Dél lelke, mint az Északé, és kész. Nem különb, nem jobb, vagy rosszabb, hanem más.  Ez a két lélek más volt a polgárháború előtt is és utána is más maradt. A polgárháború utáni látszólagos béke sem változtatott ezen, sőt mintha valami okból a hamu alatti déli parazsat szándékosan sosem akarták volna valakik teljesen kioltani. És könnyű lángra lobbantani tetszés szerinti időpontban és tetszés szerinti okból. Amikor zászlókkal, jelszavas táblákkal és elszántan ront egymása a két oldal, nem csupán politikáról van szó. Arról is, de még mennyire! Lényegében mégis a két más-más lélek mögöttes indulata ütközik: Észak a maga zavaros és diktált ideológiájával, Dél pedig a maga hazafiasnak mondható érzés-komplexumával. Amerika, mint közös haza és lélek még nem formálódott meg, és talán nem is fog. Ahhoz történelmileg túlságosan fiatal, sőt eredendően kettős. Olyan fiatal, hogy például népzenéje is csak most van kialakulóban. Mondanunk sem kell, hogy az igazi népzene Délen van születőben, mert talán Dél lelke az igazán amerikai. A deep state akarnoksága és az újvilágrendes maszlaggal átitatott lélek biztosan nem szül népzenét. Ezt csak mellesleg konstatálja az ember, mint valamit, aminek jelző értéke van.

Más északi nagyvárosokban a zavarkeltés és rendbontás. Fizetett csőcselékre vall a viselkedésük és handabandájuk. Ebben a kis déli városban a kétségtelenül északról szervezett felfordulási szándék déli hazafiságra emlékeztető indulattal találja magát szemben. És ez más.

Szervező erőtől függően meglehet, hogy tovább terjed városról városra a felfordulás, lehet, hogy nehezen kormányozhatóvá válik Amerika, sőt az északi hivatásos politikai mániákusoknak polgárháborút is sikerül majd kicsikarni, de az sem egy egységes Amerika létrejöttének ágyaz meg, hanem éppen ellenkezőleg: Amerika kettéválására vezet. Nem is feltételes módban mondom ezt. Több jóslat és komoly politikai elemzés állítja, hogy amikor már nem lesz szükség, vagy lehetőség egy nagy és zsoldos Amerikát fenntartani, Amerika kettéválik. Talán az Észak és Dél sajátos lelki határvonalának megfelelően. Ma már nem is látszik ez nagyon távolinak.