Hazudni csúnya dolog, de úgy látszik, ha akkorát hazudsz, amekkora a világegyetem, mindenki elhiszi. Itt van például az a nagyon nagy hazugság, hogy az Amerikaiak a Holdra mentek sikeresen, és vissza is tértek épségben. Rengeteg fénykép „bizonyítja” ezt, meg videók. Egyik-másik ugyan már eleiben gyanús volt egy kicsit, de a lelkesedés és az emberi csodavárás ösztöne elandalította majdnem mindenkiben a kétkedés kis ördögét. De azért már a kezdet kezdetén is gyanús volt néhány embernek, hogy például a kitűzött amerikai zászlót meg-meglebbentette a szellő, méghozzá a Holdon, azaz az égitesten, amelynek nincs atmoszférája, tehát szellő sincs ott. A másik szembetűnő fénykép a holdra lépett ember lábnyoma volt, annak a „hernyótalpas” lábbelinek a nyoma, amelyben szökdécselt és csetlett-botlott is az asztronauta... Csak éppen az a bibi, hogy a Hold porának nincs nedvességtartalma, nincs ami mintában tartaná a fura port, az ugyanis egy pillanatra sem ragad össze, lehetetlenség tehát ott összehozni egy lábnyomot. Hollywoodban könnyebben megy ez. A videók is nagyon sántítanak. A Hold fekete egén egy megveszekedett csillag sem látható, hogy csak ezt említsük. Aztán, vannak felvételek, amelyek nem csak műtermi képek, hanem annak is fusimunkák: például tárgyaknak és személyeknek több árnyékuk van, mert véletlenül, több reflektorral világították meg őket.  

Ezeken az apróságokon nem sokat elmélkedett jóformán senki, aki meg kukacoskodott, azt nem cáfolták, mert abból vita kerekedhet, hanem figyelmen kívül hagyták.

Az idő múlik azonban, az asztronauták is meghalnak, egyik a másik után, és némelyik haldokló könnyít a lelkén földi létének utolsó perceiben. És bevallja, hogy kacsa volt az egész, sosem jártunk a Holdon. Haldokló ember szaván és azoknak a keveseknek a szaván kívül, voltak és vannak. akik megmakacsolták magukat az igazság mellett, és bevallották, hogy nem azért nem megyünk a Holdra még egyszer, mert finoman, vagy fenyegetően kiutáltak bennünket onnan a csúnya holdlakók, hanem mert először se mentünk oda. Soha. És egy jó darabig nem is fogunk.

Aztán jöttek, újabban, a vallomásoknál sokkal komolyabb tudományos elemzések is.

Egyre gyakrabban. Az ilyen elemzéseknek a lényege az, hogy technikailag tökéletesen képtelen a mai ember a Holdra feljutni, méghozzá nagyon szimpla és egyelőre legyőzhetetlen technikai akadályok miatt. A világűrről nem is beszélve, mert már a Földet közvetlenül körülölelő szférák rétegei (25-től 50 kilométeres távolságon belül is) képtelen, és számunkra kezelhetetlen viszonyokat mutatnak. Van egy réteg, nem is túl magasan fölöttünk, amely gyilkos sugárzásával teszi számunkra lehetetlenné az áttörést. Hacsak nem visel minden asztronauta másfél méter vastag ólom köpenyt. Meg az űrkapszula is. A másik szféra meg olyan, hogy az alumínium lemezből készült kapszula (de a komoly acélból készült alkatrészek is, csapágyak stb.) megolvad az itt-ott 2000 C fokos hőtől.

Ezek a tények vastagabbjai.

Propagandának jó volt, az oroszok biztosan ették is a kefét, de az is meglehet, hogy az amerikai közönségnél jobban tudták a tudósaik, hogy lehetetlen volt embert a Holdra juttatni és egy darabig meg is marad lehetetlennek amellett, hogy fölösleges is, ha jól belegondolunk. Azért menjünk oda, hogy katonai támaszponttá varázsoljuk? Vagy, hogy azt is tönkre tegyük, mint a Földet?

Mellesleg, vagy nem is olyan mellesleg, ebben az egész ügyben nekem is jutott egy kis elégtétel.

Azt írtam ugyanis egyik könyvemben, (1998-ban), ismervén a nagy százalékban analfabéta és fél analfabéta amerikai népet, hegy ez a nép biztosan nem járt a Holdon.  Meglehet, hogy az egész felhajtás csak a sajtóban és Hollywoodban a trükk- és speciális effekt osztályon készült.

És mit ad Isten!...