Nézi az ember a történteket, és arra a meggyőződésre jut, hogy legtöbb ember, aki így, vagy úgy, de szinte felfoghatatlan mértékben meggazdagodott, bele is halt, mert nem volt képes kezelni a gazdagság állapotát. Filmszínészek közül, sztár sportolók közül sok van, aki lényegében bunkó, és közben rájuk szakadt a pénzeszsák. Az ilyenek általában mértéktelen kurvázásba kezdenek, aztán jön az alkohol, majd a drogozás, majd pedig az ásó-kapa, a vég, a természetes kiégés, vagy éppen a teljes összeomlás és az öngyilkosság. Hiszen jellem kell ahhoz, hogy észnél maradjon valaki a gazdagság csúcsán is, azaz, amikor a pénz adta lehetőségeknek voltaképpen nincs számára határ. Nem elég például, ha egy sztár futballistának két jó lába és hozzá két jó agysejtje van. A színészek nem ostobák, sőt! De a siker és a nagy pénz ellenére is meglepően sokan folynak le a kanálison, vagy lesznek teljesen érthetetlen módon öngyilkosok. Lásd. Robin Williams-t.

A gazdagság állapotának kezelését illetően egyetlen egy mágnásról hallottam, aki elvből teljesen józan maradt. Van ennek legalább harminc éve. Interjúban elmélkedett arról, hogy mennyire végzetes tud lenni, ha valaki megcsinálta a pénzt, és ezzel a tőkével rögtön és kizárólag még több pénzt akar csinálni, majd ez a folyamat egyéb másra sem vezet, mint még több és még több pénz csinálására. Mondja, hogy eljut az ember esetleg arra a pontra, amikor már annyi pénze van, hogy további milliárdok már nem adnak neki kielégülést, tehát más után néz. Például, pénzével hatalmat keres. Például, politikai hatalmat, emberek feletti hatalmat. És ez az a pont, -mondta-, amikor jellemes ember megáll, visszavonul a vagyonával, nagy családjával, és élvezi az életét. Ő például botanikai hobbijában talál magának gyönyörűséget. Icipiciben erről Moldova egyik karcolata jut eszembe, amiben egy ávósról ír, aki megcsömörlött a mocskos politikai hatalmaskodástól, kilépett, visszavonult és tulipánt kezdett termeszteni.

A primitív lélekkel megáldott gazdag senkik nem kis országban, hanem éppen akkorában jelennek meg elképesztő tömegességgel, mint Amerika. Politikussá válni nem nagyon lehet itt üres zsebbel. Vannak ilyen kivételek is, csakhogy pénzzel könnyebb bejutni és megtenni az első lépéseket. A többi már könnyebb, mert ebben a szakmában nem szoktak az emberek elszegényedni, hanem éppen ellenkezőleg. Volt egykor egy elnök, akinek férfidivat, azaz zokni, ing és nyakkendő kereskedése volt. Mint elnök, aztán milliomosként végezte. A közben elburjánzott inflációt leszámítva, akkoriban milliomosnak lenni annyit jelentett, mint milliárdosnak lenni ma. Ma meg annyi a milliomos itt, hogy tízezreknek, ha nem százezreknek van meg a pénze ahhoz, hogy bevásárolja magát a politikusságba. Vagyis nem százezreknek van esze és rátermettsége ehhez, hanem pénze van. A befolyás, a hatalom, az összeköttetés aztán megtermi a milliárdokat szinte magától. Elképzelhető, hogy a kis jellem és a nagy pénz lehetősége milyen politikusokat teremt, és végül milyen politikus-világ áll össze ebből. Jelenleg Trump jóvoltából egyelőre csak tízezer korrupt és pedofil politikus van zárt vádemelés alatt. És ha már Trumpnál tartunk, a milliárdosnál, akinek több pénze van mint másoknak, ő nem kellett, hogy bevásárolja magát a politikusvilágba. Saját zsebből finanszírozta az elnökválasztási hadjáratát, kenőpénz, dugipénzt nem fogadott el senkitől, nem akart és nem is függ semmi érdekcsoporttól, tisztakezű, és mindenki tehet neki egy szívességet.

Trump kétségtelenül nagyon rendhagyó eset. Az az eset, amikor valaki olyan gazdag, hogy már csak a szenvedélyének élés fontos számára. És az ő szenvedélye érdekes módon a hazafiság. Mint gazdasághoz értő ember tisztán látja Amerika csodálatos értékeit és elképesztő potenciálját, ami mellet ugyancsak tisztán látja azt is, hogy ez a páratlanul csodás adottságú ország végül milyen kapzsi jellemtoprongyok kezébe játszódott át az idők folyamán. És sír a lelke ettől. Vagabund természetének megfelelően elhatározta, hogy ha elnök lesz, olyan rendet teremt, amilyen rend méltó ehhez a néphez és országhoz. Azt hinné az ember, hogy van ebben egy csomó naivitás is, de nagy hiba lenne azt hinni, hogy annak, aki önerőből az ország egyik leggazdagabb emberévé tette magát nem erős oldala a reális gondolkodás. Személyében a Fehér Házban egy irgalmatlanul éleslátású és páratlan energiacsomó ténykedik. Egyben azonban tévedett egy kicsit, mégpedig abban, hogy amikor kijelentette, hogy Washington DC mocsarát márpedig lecsapolja, alábecsülte a „mocsár” tényleges nagyságát. Az az gazság, hogy a világon bárki alábecsülte volna már azért is, mert nincs viszonyítási alap, hiszen a világ sosem látott még ennyi erkölcstelenséget, korrupciót és ilyen fokú perverzitást ilyen elképzelhetetlen mértékben egyetlen feneketlen szennyé sűrűsödni, mint ami ma is jellemző az amerikai politikai felső- és középrétegeire. Ilyen, egyszerűen, sosem volt a világon.  Róma végnapjai és totális morális lebomlás kutya füle volt ehhez képest.

Amikor például azt látja az ember, hogy 8000 pedofilt és ember- meg gyerekkereskedelemmel foglalkozót, vagyis egy nemzetközi hálózat tetemes részét fülelték le nemrég, hitetlenkedve még egyszer megnézi a számot, jól látta-e, és nem érti, mitől vált a világ ilyenné. Mert kétségtelenül ilyenné vált. Látván azt, hogy a morális lebomlással, a korrupttá válás totális voltával van dolgunk, a szinte közmondássá vált mondás igazít el bennünket legjobban, az a bizonyos „Totális hatalom totális korrupcióhoz vezet” hangzású igazság. És itt nem okvetlenül egy kormány korrupt volta a kiindulópont, inkább úgy áll a dolog, hogy egy korrupt kormány már következmény, annak a következménye, hogy a politikai szféra egyedei mindenre képesek, a romlottság minden variációjára, lopástól pedofíliáig, egészen a hazaárulásig. Ebben az anyagias és jóformán csakis anyagias világban rengeteg ember van, aki „megcsinálta a pénzt”. Megtalálhatók ezek a kongresszusban, a szenátusban, vagy éppen olajmágnás országokban is. Kutyát akar ütni az ember, és milliomost talál.  A dúsgazdagság először újgazdagságot jelent, luxushajhászást, de az állandóan fiadzó vagyon végül oda vezet, hogy elkölteni se képes már az illető, sőt nem is a pénz érdekli már, hanem felszínre immár a test és a fejletlen lélek kielégítése kerül, mint valami, ami még szenzációt és újdonságot jelent, nem beszélve arról, hogy az eszméletlenül gazdag automatikusan érzi magát a világ urának, sőt törvények felettinek is, hiszen akár a CIA-t, az FBI-t és a bíróságokat is meg tudja venni. Ész helyett tehát jön az érzékszervek, a test és annak kielégítése. Mint az állatoknál, vagy az ősembernél.