Azon már nevetni se kell, ha valakinek titkos a telefonszáma, és azt hiszi, hogy egyből titkos is lesz. A telefon körül azért mégis vannak érdekes hátterek.

Elváltunk 1964-ben, de amint mondani szokás, megmaradtunk mély barátságban, hiszen csak mindketten taknyosok voltunk, vagy későn érők, és négy-és fél év múlva jöttünk rá, mi, a szerelmes kölkök, hogy elmúlik a szerelem, és elillant szerelem már nem alapja és magva annak a valaminek, amit házasságnak nevezünk. Jellemző e feleség ismert humorára, hogy mielőtt beléptünk volna válás okából a bíróság tárgyalótermébe, megkért, hogy vegyem ölbe és vigyem őt át a küszöbön. Humora ma is sziporkázó néha. Ezért is, meg a közben megizmosodott baráti szálak miatt is legalább kétnaponként felhívom, innen Floridából, mert van rá mód, hogy fillérekért traccsolhassunk. Néha órákig is. Ebben csak az a kissé árnyékos, hogy gyakran, ha nem is mindig, visszhangos a vonal, amiről én, a Magyarországon és Rákosi-Kádár korban megemberesedett egyén egyből tudom már, hogy lehallgatnak bennünket. Két nyolcvanéves

röhögcsélése ugyanis roppant fontos lehet, nem is annyira a magyar köztársaságnak, hiszen egyikünk se, és együtt se akarjuk megdönteni a magyar államot, hanem a Nagy Testvér nagyon kíváncsi minden egyes embernek, magyarnak is, a véleményére, pláne, ha nemzetközi vonalról van szó, ás rendszeresek a hívások. A kimustrált Ávós néninek a lélegzése is hallik néha, sőt nem tudja megállni, hogy olykor meg ne jegyezze: „igazán” meg „mi a fene”, meg „ne mondja”, azaz nem is titkolja, hogy hallgat minket, mielőtt szétkapcsol bennünket.

Ilyen a mi kis mikrokozmoszunk, az az alig tízmilliós... A Nagy Testvért szolgálja. Olyan titkos a tevékenysége, hogy nem is titkos.

A másik érdekesség a titkos jelszó, amivel csak én nyithatom ki a számológépemet és senki más a világon. A napokban kezdtem egy esszét írni. Megírtam az első oldalt, átmentem a másodikra, folytattam, aztán eszembe jutott valami és visszakattintottam az első oldalra, de az nyomtalanul eltűnt! Cakk pakk. Kerestem mindenütt, de egyszerűen eltűnt, kitörölték, vagy ellopták. Igaz, a címe ez volt: Titkos Világkormány. Nagytestvérnek megvan az a szokása, hogy bármit leír az ember számítógépen, ő már olvassa is. Persze nem ő és nem szóról szóra, mert ő sem győzné, hanem automatikus figyelője kulcsszavakkal dolgozik. A „veszedelmes” szavakra rögtön bekattan, rögzíti, magát a szöveget is és a feladót és a címzettet is. Nagy Testvér tudni akarja naprakészen, hogy kinek mi a véleménye. Nem csak az enyém, hanem mindenkinek a véleménye a Föld kerekén. Rengeteg kulcsszó létezhet. Például: forradalom, fegyver, tengeralattjáró, megbuktatás, tüntetés, globális, világuralom, ügynök, operatív... és még vagy egy-két ezer. Elképzelhető, mekkorát kattant Nagy Testvér automatája írásom címére! Azt meg végkép ne kérdezzük, hogy hogyan jutott be a titkos jelszavas számítógépembe, mert az aztán csak nekem, meg neki nem titkos. Bár még a kereskedelem pofátlanjai is feltörnek minden titkos zárat. Elárulhatom utólag, (hogy végleg ne legyen titkos), hogy kezdő jelszavam ez a hosszú és ékezetes szó volt tegnapig: mimikutyuskám. És láss csodát, a csakis magyarul értelmes jelszóra egy kutyafelszereléseket árusító amerikai cég ajánlatai jelentek meg a gépemen máris. Pórázok gyöngyökkel, műgyémántokkal, kis kabát (Lodon Fog márkát utánozva) esős napokon sétához, meg kutyafogkrém és fogkefe és még egy hosszú-hosszú lista színes képekkel. A véletlenség teljesen kizárható, hiszen a rég elhunyt Mimike nőstény volt és kis termetű ölkutya, az ajánlatok pedig pont nőstény kiskutyát céloztak meg. Ennyire titkos itt minden. Egészen le a kutyaszőrt bodorító szerekig, Amerikában is, magyarul is. Nem tudom, mennyit segít, ha „titkos” jelszavamat naponta cserélem. Valószínűleg csak egy-két napig.

Ilyen lett a világ körülöttünk. Egy ilyen világra pedig az a helyes válasz, hogy az ember mégis, és csak azért is megírja a maga véleményét, mert nem ember az, akinek van véleménye, de nem mer megmukkanni a várható retorziótó miatt. Nekem szinte ars poeticám volt eddig is, hogy az egész világ tehet nekem egy szívességet.

Miről szólt volna a Világkormány című írás?

Arról a jelek szerinti felismerésről, hogy immár hosszú évszázadok óta alakulgatott és mára már a háttérben majdnem teljesen ki is alakult egy formációró, ami jobb szó híján háttérbeli világkormánynak is nevezhető.

Hol vannak az emberei?

Mindenütt, ahol a globalizmusért, mint célért ügyeskedni, vagy harcolni, tenni lehet.

Hol székel ez a kormány?

Van aki félreérti a dolgot és azt hiszi, hogy az időnként nagy titkolózással összeülő Bilderbergesek képezik a kormányt, pedig ezeken az üléseken csak az aktuális parancsokat végrehajtó nagyok vannak jelen, nem pedig a parancsokat kiadók és új irányvonalat meghatározók.

Kik az igazi főkolomposok?

Elemzők eljutnak eddig a pontig, és tudni vélik, hogy a főkolomposok a Rothchild dinasztiából valók, a Szabadkőművesek legrangosabbjai közül, valamint a Chabad vezetőiből, és a Máltai lovagrend krémjéből. De az egyszemélyt, a „királyt” bizonyossággal senki sem tudta megnevezni eddig.  Vannak feltevések, hogy egy időben Trockij volt vagy a „király”, vagy a királyhoz legközelebb álló személy, bár valószínűbbnek látszik, hogy ő csupán Lenin irányítója, felügyelője volt, és a forradalom szervezője. Jellemző a világkormány hatalmára, hogy Sztálin csak emigrációba tudta kényszeríteni Trockijt és csak jóval később tudta megöletni.  Gyaníthatta Sztálin, hogy a Cseka, a GPU, az NKDV és hasonló állambiztonsági főnököket is a világhatalom manőverezi ezeknek a véres intézményeknek az élére. Nem volt mi mást tegyen, mint tisztogatott időnként és kivégeztette őket. Jagodát, Zinovjevet, Kamenyevet és a többieket szépen, sorba. A „király” tehát továbbra is titok, de nem is ő fontos, hanem a világuralomra törő eszme, és az, hogy emberei mindenhol ott vannak. Vezető pozícióban.

Mekkora pozíciókban?

Kormányokban, államapparátusokban, államvédelmi szervekben, bíróságokon.

Manapság sok szó esik például a Vatikánról. Ebben az a figyelemfelkeltő, hogy a jezsuiták ősi szabálya, szerint jezsuita nem lehet pápa, tehát hogy mégis előtérbe került a két utóbbi jezsuita, annak oka kell legyen. Lehet, hogy a katolikus egyház és a Vatikán összeomlasztása most a parancs, ahogy egyesek szerint annak idején maga a jezsuita szerzet is a világkormány érdekében alapult? Mindenesetre, ilyen horderejű feladatot csak jezsuitára lehet bízni. Az is gyanús, hogy mind nyilvánosabban szapuja a sajtó a Vatikánt. És nem csak az internetes sajtó. A sátánista mozgalom centrumának nevezik sokhelyütt nemzetközi gyermekkereskedelmet emlegetve, véres csecsemő áldozatokkal vérivással spékelve.  A negatív hírverés mintha azt célozná, hogy előkészítse a világ népét arra, hogy ne bánkódjon, ha a Vatikán, mint helyrehozhatatlanul belülről romlott hatalmi tényező, elpusztul, hiszen korrupt, sőt pedofil, ember- és gyerekkereskedő, sátánimádó és istentagadó. Hírek szerint Ferenc pápát minden hatalomtól és befolyástól megfosztották, három bíboros irányítja a Vatikánt. (És a fekete pápa)? Egy másik hír szerint, a Moszkvában látogatást tevő Ferenc pápáról a KGB-kiképzett Putyin csak azt mondta: „Ez nem Isten embere”.

Máskülönben sem jósolhat jövőt az ember a Vatikánnak, hiszen a világkormánynak igazán nincs érdekében, hogy rajta kívül más hatalom uralkodjék tömegek fölött.  Rossz pápákkal, vagy azok nélkül, Vatikán összeomlasztása tényleg cél lehet. Nem csodálnám, ha ez be is következne.

Mekkora hatalma van ennek a Világkormánynak? Ekkora biztosan van.

Világháborúk eredményeként a Szovjetunió megteremtése is a világkormánynak köszönhető. Churchill szerint is egy emberöltőre szólt a terv, és csupán kísérlet volt arra, hogy lehet-e és jó módszer-e nagy tömegeket nyílt terrorral vezetni. Nem ez látszott a legjobbnak, és ki is húzták a dugót, a Szovjetunió pedig lefolyt a kanálison. Elképesztő volt, hogy annak idején Kaliforniában a szabadkőművesek világkongresszusán Gorbacsov tartotta a legintelligensebb beszédet. Ki gondolta volna, hogy ő is!...  És ki gondolta volna, hogy feladatul a Szovjetunió csöndes bedöglesztését kapta. Meg is tette a kötelességét, és utána mehetett is. Ma szóba se állnak vele.

Szükségszerűnek látszik, hogy Amerika, mint tényleges nagyhatalom ugyancsak lefokozás előtt áll. Sosem szerette a világkormány a nagy hatalmakat.  Még a jelentőségében csekély Osztrák-magyar Monarchia is túl szervezett és túl nagy volt neki. Amerika is fontos volt neki, amíg használni tudta, mint zsoldost a tervei megvalósításhoz szerte a világban, de ahogy a direkt terror sem volt alkalmas modell a világ uralására, a fegyverrel való uralkodás sem látszik annak, mert egy-két-három atombomba után nem lenne kit uralni.    

Trump esete is ad fogalmat arról, hogy milyen szövevényesen és szinte kipusztíthatatlanul jelen vannak a világkormány csápjai Amerikának minden igazgatási szintjén. Elnökké választása úgy érte az egyébként mindent irányító világkormányt, mint egy eltévedt atombomba. Ugyanis Hillary Clintont jelölte ki, de az csúnyán megbukott a háttér óriási támogatása ellenére is, mégpedig egy politikában ismeretlen alakkal szemben, aki nem fogadott el (előre lekötelező) anyagi támogatást senkitől, mert ahhoz túlságosan gerinces, és ráadásul, van neki elég pénze. A döbbenet csimborasszója volt a reakció, sőt ma is, és állandóan megy ellene a harc. Tudta Trump, hogy nehéz lesz a nyüszítően csalódott politikai képződménnyel szemben vezetni az országot, különösen pedig nemzetállami irányba és éppen a globalista világkormányosokkal szembe, de nem gondolhatta, hogy a politikai mocsár akkora, amekkora.  Első pillanattól kezdve a jelenig csalás, árulás, szabotálás, vádaskodás, alattomosság jellemezte a sajtót, sőt közvetlen környezetét is, Fehér Házastul, mindenestül. Jóformán csak a Pentagon zöme és a hihetetlenül fellendült gazdaság élvezője, maga a nép és a fejétől lefelé reformálódó jogi testület áll mögötte. És egyszerűen az a tény, hogy nacionalista, aki nem pártot akar érvényre juttatni, hanem az amerikai népet.

Ismerős nekünk is a szituáció, a nemzetállam gondolata és az ez ellen berzenkedők aknamunkája.

A világban ma két alapvető erő győzködik. Elsőnek ott van a világkormány, jóformán már nem is nagyon a háttérben, és ott van a nemzetállamosok bővülő kis csoportja, a V-négyek, meg Putyin hatalma, meg a globalizmust gyűlölő Kína és Indokína és mások, akiknek elege van a hamis pénzuralomból.

Mérlegeljünk, jósolgassunk?

Egyelőre az a bizonyos, ami a kínai átokból ismert: érdekes időkben élünk.