A kis varangy

Ingerjú a téren egyetemista lányokkal. A kérdés egyszerű: annyi gyerekvállalási program, CSOK és hasonlók, direkt anyagi támogatás közepette voltaképpen a társadalom legkevésbé gyerekváró szeletével van dolga a mikrofonnak. Egyikük nem zárkózik el a gyerekvállalás gondolatától, de vár még, míg befejeződik a tanulás ideje. A másik anyagi oldalról néz a dolgok elé: lakás, megélhetés és hasonlók van a fejében. A harmadik természetesnek tartja a gyerekszülést, de csak akkor, ha megvan rá az anyagi fedezet. A negyedik fütyülni látszik a támogatásra. Azt mondja, van két kezem és két lábam, csak bízzák rám, megteremtem a szükségeseket ha gyerekeim lesznek, abban biztos lehet. Az ötödiknek közeleg az esküvője. Alig várja. Utána pedig természetes, hogy jön a gyerek. Mikor, ha nem most?
A legutólsó maga a tökéletes kiábrándulás. Esze ágában sincs szülni, és úgy beszél undorodva a kisbabákról, mintha nem az életet jelentenék, hanem valami varangyokat.
Ráadásul, büdös is a gyerek, meg örökös gond. Nem lesz! -szögezi le a mondandóját.
Isten adjon bő nyálat, hogy köpni tudjak!
Balogh Bertalan

2020.06.09. 07:23:37

Lássuk csak mit nem hajlandó megtenni manapság egy gyerek:
-rajzolni
-kirakósozni
-egy mese elé leülni és azt figyelmesen végignézni (ha a moziban adják az más tészta, akkor más is látja, hogy hú moziba megyek akkor jó)
tanulni
-egy százas skálán 1 pontos empátiát magára erőltetni, de ha mégis, akkor egy kis körbe"tesztelés" és bizonyos megnyilvánulásokra való visszaemlékezés után az ember arra a következtetésre jut, hogy igazából tanult színlelésről van szó, nem szívből jövő jószándékról.
-foglalkoztatófüzetet normálisan, értelmesen, töltögetni úgy, hogy valamiféle végeredményre törekedjen
-könyvet olvasni (végig)
-matricás album mini szövegeit elolvasni
-valami iránt érdeklődni anélkül, hogy a kiváncsiság tárgya menő lenne, vagy felkapott
-minimálisan elpakolni maga után
-vigyázni a játékaira (egyébként én már gyerekként is húztam a szám arra, akinek tiszta karc, vagy gyűrődés volt a dizni könyvén, amikor kb. két hete kapta-lehet én vagyok a "hülye"

Ezzel szemben faszán megy:
hazudni
manipulálni
sumákolni

A szülők engedélyezett nevelési eszközei:
buksisimi
minden áldott nap ugyanarra megkérni 100×, aztán másnap elölről kezdeni again and again, mint az 50 első randiban, mintha az azelőtti napon az ember nem jártatta volna rongyosra a száját.
A türelem olyan szintjét hozni, hogy az ember szó szerint debilnek érzi magát, de azért csak tűrjed és legyél kedves.
És...ja és ennyi.

Ismerősi körben:
A gyerek nem hajlandó kirakni a képes kockát.
Mindenki szálljon ki a medencéből, mert most a gyereknek is ki kell. WTF??? Omg!!

Aztán a mai technikai fejlettség közepette a világnak iszonyat kihívás törvénybe iktatni, hogy 18 év alattiaknak csak max. gps-es "on-off" (hívás+sms) telefont lehessen a rendelkezésére bocsátani (kivéve, ha oktatáshoz kell). Tehát ma elvárás, hogy mindenki nyomja bele a kib. okostelefont a gyerek kezébe, aztán csodálkozunk a következményeken, mert ma már rá se lehet szólni a gyerekre, mert az már hú de mekkora lelki nyomás, eközben a szülő tűrje el a hazugságokat, meg hogy esetlegesen még a szülőre nyekereg a gyerek másoknak.

Egyszer az utcán láttam egy egy maximálisan nett nőtt az unokájával, de az a gyerek úgy hisztizett, mintha nyúznák. És mivel velem szembe jöttek, a gyerek még direkt bele az arcomba hatásvadászott (ilyenkor a legtöbb szerencsétlen, úgy a felnőttek 80%-a kb. meg se nézi, hogy könnyes-e a gyerek szeme, csaxólok, hogy ha nem könnyes, akkor manipulatív hisztiről van szó), gondoltam direkt elfordulok és ignorálom, hogy mi lesz a reakció (pont amire számítottam): egy olyan mocskos erőszakos üvöltéses hiszti, hogy csak zengett a környék.

Persze a posztban forgó fiatal csajsziról annyit, hogy a megnyilvánulása mögött az a tény van, hogy ma már csak az tud gyereket nevelni, akinek szerencséje van a gyerekével.
Egy szülőnek ma már nem egyszerű felelőssége van, hanem agyturkászi képességekkel kell rendelkezzen minden előképzettség nélkül, plusz ma már a felnőttek között durva elmebetegséggé fajult mások gyerekének a nevelésébe beledumálni, mások nevelése fölött erkölcsi felfuvalkodottsággal egoboostolni.
Én meg azt mondom, hogy a szülői felelősség fojtogató szorításán azon a ponton kéne engedni, ahol a gyerek hazugsága és manipulációja elkezdődik a humán környezetével egyetemben.
Ezt nem én mondom, hanem egy neves pszichiáter, hogy egy gyerek a születésétől fogva remekül veszi a nonverbális adást a környezetétől és ha úgy akarja, megtalálja a kibúvót és ehhez azokat a hülyéket, akik beveszik a hazugságokat. És az is általános bölcsesség, hogy egy szülő mindenki másnál előbb megismeri a gyerek természetét.

Amikor én gyerek voltam, még lehetett hallani, olvasni azt a kifejezést, hogy: "anyaszomorító", ma már nem, mert mindenért 100%-ban a szülő a felelős, miközben döntési lehetőséget kell biztosítani bizonyos dolgokban a gyereknek, tehát önellentmondás feszül itt, kérem szépen...

Belzebubo 2020.06.09. 17:01:51

@Vagy egy róka vagy egy nyuszi: :-) 2002 óta ez a becsületben megőszült nicknevem és mindig ezzel kommentelek - ha olyan kedvem van. Még a prostisrácok kedvéért se találok ki mást, pedig onnan már kitiltották párszor, pedig csak kérdeztem...
Amúgy neked meg mi a bajod, tán fáj a gyomrod? :-)

Válasz erre