Akárki győz, mi győzünk. Az amerikai választások kimondatlan, de annál lényegesebb jellemzője ez. Ugyanis mindig valamelyest az alapvető, vagy éppen manipulált népakarat adja ki a szavazatok ilyen vagy olyan számarányát, de ugyanakkor nem engedheti szabadjára ezt az akaratot egy valami, ami a pártok és úgyszólván mindenek fölött való: egy háttérhatalom, amelynek mindenképpen győznie kell. Erre az az egyetlen és egyszerű módszer, hogy mindkét pártban szerepel, vagy hangoskodik, vagy csak csöndben sunyit a persze nem létező(?) háttérhatalom aktivistáinak tömege. Mégpedig meghatározó mértékben.  A Demokrata pártban is és a Republikánus pártban egyaránt.

Soha annyira nem látszott valósnak ez a csel, mint épen a legutóbbi amerikai választások alkalmával. Trump mindvégig a maga meggyőződéséért harcolt, de hogy formát kapjon az elnökségért való igyekezete, a kettő közül pártot kellett választania, és okkal, ok nélkül a republikánus pártot választotta, és nem csak küzdött a republikánus zászló alatt, hanem rendhagyó taktikájával több szavazatot szerzett a pártnak, mint azok valaha is kaptak. Azt várná ezek után az ember, hogy a párt mennyekbe emeli a győztesét, de  -lám, milyen igaz is  a beépültek szerepe- a demokraták mellett éppen a republikánus párt gyűlöli Trumpot talán a legjobban. Roppant fura ez, meg érthetetlen is, mindaddig, amíg nem tudjuk, hogy ez a magát ritkán megnevező erő jelen van nem csak a két pártban, hanem a CIA-ban is, az FBI-ban is, a kongresszusban, a jogi szférában is, a nagysajtóban is és minden mértékadó szervezetben. És egyebet sem tesz, mint keresztbe tesz Trumpnak, hogy kormányozhatatlanná tegye Amerikát.

Miért?

Mert Trump nem része ennek a titkos, vagy félig is alig titkolt hatalomnak, hanem teljesen önálló, nem fogad el anyagi támogatást, magyarul kenőpénzeket, hanem egyszerűen amerikai, és az amerikaiaknak akar egy olyan hazát teremteni, amiben otthon-és jól érzi magát a nép.

Borzasztó dolog ez, ugyanis a mindenhová beépült háttérhatalom világkormányról, leigázott világról álmodik, globalista, új világrendes mániákus, és csakis világ fölötti totális hatalom érdekli, amelyben Amerika csak egy tehetős láncszem, egy katonai izomzat, amely szinte mint zsoldos, a világon bárhová bármikor vezényelhető a globalista igényeknek megfelelően. Trump egészen mást akar mint ők, tehát kezelhetetlen, tehát alkalmatlan a háttérhatalmak számára, tehát gáncsolni kell, meg kell bénítani, lehetetlenné kell tenni, vagy ha ez nem segít, el kell őt tenni az útból. A gáncsolás mindennapi jelenség. Mindenütt jelen van ez a negatív erő szervezett tömeges tüntetésektől, rendbontástól kezdve a Fehér Házból való hírek kiszivárogtatásáig, a tanácsadók sunyiskodásáig, sőt az elnöki kézi vezérléses alkotmányos jogon alapuló parancsainak megtagadásáig is. Trump házon belül is, és országszerte is a háttérhatalom embereivel van bekerítve. Csak éppen nem számol ez a hatalom Trump szellemi fölényével, és azzal, hogy mennyire népszerű az amerikaiak százmilliói között, akiknek elegük van az új világrendes politikusokból, akik javarészt már régen eljátszották a nép előtt a becsületet, miközben csak szólamokkal tartották jól a népet, akikre  egyszerűen csak fütyültek. A nép már régen valami mást akart, más lényegű vezetést, és Trumpban esélyt és reményt lát.

Nincs könnyű dolga Trumpnak, de elnökködésének már az első heteiben is tisztulni látszik a levegő, a Washington DC politikai mocsarának szennye egyre láthatóbb és köztudottabb lett, fejek hullottak máris a korábbi politikai elit soraiból, munkahelyek milliója jött létre Amerikában, a cégek külföldre költözése leállt, a tőzsde úgy felpezsdült, mint soha korábban, egyáltalán, három-négy hét alatt, ami történelmileg  mérhetetlenül rövid idő, máris kezd Amerika rendbe jönni. Ez a pozitív hullám pedig aligha állítható le politikai aljaskodásokkal, rendbontással, randalírozással, fizetett tömegtüntetésekkel, hamis szólamokkal. Sorosnak se nagyon megy.

Adjunk neki időt, és ha le nem lövik, Amerika egyik legjobb elnöke lesz Trump. Nem csak azért, mert okos, és kimeríthetetlen energiával dolgozik, hanem, mert nem politikusként kezdte, azaz nem  a megélhetési-politikusvilágból emelkedett ki. Ő egyszerűen, csak jó amerikai.